HUNPRESSZ

	Jelentése: lyuk, forrás Mindennek a kezdete vagy forrása. Eredetileg egy pontként jelölték, de a jobb olvashatóság kedvéért, egy kihansújozó kerettel rajzolták körül. Majd később a középpontra mutató vagy azon átfutó vonallal jelölték.
	Jelentése: szár, szál A világ létrejöttének következő pillanatát, az első un.száldimenziót ábrázolja, a szárat melyre ráépíthető mindenség minden eleme.
	Jelentése: termés, tám, támasz A következő lépés mely a kiterjedés felé mutat. Termés kezdemény melyre a végső kifejlődés támaszkodhat.
	Jelentése: zsendül, zsenge A fiatal világegyetem és a természet erejét, a szárból kifejlődő végső eredmény felé vezető kezdeti lépés jele. Igen gyakori népművészeti ábrázolás, ahol három szírmú virág (világ) vagy hajtás formájában jelenik meg.
	Jelentése: dob, dobban, durran Ösibb rajzolata az egyenlő szárú kereszt (+). A központi forrásból minden irányban nagy sebességgel kiterjedő világegyetem keletkezésének pillanatát ábrázolja. Megtalálható a táltos dobokon, mely a szertartásokon a világ keletkezésének hangját hivatott visszaadni. /A nagy bumm (big bang) elméletet a tudomány a XX. sz. közepén ismerte fel....!?/
	Jelentése: isten Ez a típusú jel lényegesen régebbi szinbólum mit a katolikus egyház által használt kereszt. Már késő kőkori leleteken is megjelenik ez arajzolat. Az Árpáddal bevonuló magyarság is használta, jóval a római kereszténység felvétele előtt.
	Jelentése: isten Viszonylag "fiatal" jelnek számit. Miután felmerült az igény, hogy a magánhangzók rövid és hosszú változatát külön jelöljék, kezdték használni a hosszú í jeleként.
	Jelentése: egy Már a közel 8000 évesnek tartott Tatárlakai agyagkorongon is láható. Az emberiség egyik legrégibb szinbóluma. Az egy isten jele. Ha jól megvizsgáljuk, felfedezhetük benne az "i"-t isten ill. a "d"-t a teremtés pillanatának színbólumát. Lehet hogy aztjelenti, hogy "isten a teremtő"? Akiböl csak egy van.
	Jelentése: a, mint anya A magyar mitológiban a Fénymagnak nevezett oktaéderben, mely nem más mint két egymásnak fordított piramis, fontos helyen található, mert az oktaéder belső vázát alkotja és a középpontot is magába foglalja.
	Jelentése: á Kialakulás valószínű oka megegyezik a hosszú "í" kialakulásával. Egyes vélemények szerint az "a" megkettőzésével jön létre a fénymagban.
	Jelentése: jó A magyar mitológia szerint a Nyilas csillagképet és a Sarkcsillagot jelöli. A Sarkcsillag a Terentő csillaga, a Nyilas/Nimród pedig a Hunok csillagképe.Nem véletlenül jelenti hát éppen azt, hogy "jó". A Nimród csillagkép az egyetlen a földön, amelyik bolygónk minden pontjáról látható és uralja az égboltot. /miképpen a menyben, úgy a földön is.../
	Jelentése: celőke, cél A "celőke" a nyíl tollas vége mely a vesszőt irányítja. Minden népnél a földön az irányt jelenti, de csak a magyar rovás ad pontos választ rá. A nyíl hegye a sarokra mutat, onnan folytatódik a "sátor" óvó jelentése, hogy soha ne felejtsük el, hogy hol lakik az Teremtő isten.
	Jelentése: pihe, pille, pehely A magyar mitológiban lélekmadarának szárnyát borító könnyű, de erős tollat jelenti. Átvitt értelemben a lélek könnyű vándorlását segíti. A lélekmadár a Turul, őseink szerint az égi és a földi világ közötti összekötő kapocs szerepét látta el.
Ezzel vége a Székely-Magyar rovásírás első betűcsoprtjának, az egy szárra épített betűk bemutatásának. Az "ly"-t azért vettem ebbe a csoportba, mert alapjele a pont, a szár, szál, vonal legkissebb alkotó eleme. Mi ez ha nem tiszta matematika.
	Jelentése: rét, róna Az ősi írásokba csupán egy vizszintes vonal. Később kerűl a két szár közé. Ez a botra rovásnál megkönnyíti az összerovást. Érdekesség, hogy a kínai írásban a vízszintes vonal szintén rétet, sík mezőt jelent.
	Jelentése: csap, csatorna Ebben az esetben is a két vízszintes vonal hordozza jelentést, a két szár csupán lezárja, egységbe foglalja a szinbólumot, így alkotja a "CS" hangunk rovás betűjelét. A létra fokai csapolással vannak rögzítve a szárakhoz. (nomád pásztor népek nemigen építenek csatornát, ez inkább az öntözéses földművelésben járatos népekre jellemző)
	Jelentése: zár Régi térképeken, ha egy utat vagy szorost lezártak hasonlóan három vonallal jelezték ezt. A magyar mitológiában két jelentése is van. Az egyik egy védő lezáró, a másik pedig a "világ-létra" vagy "virág.létra" mely a termtőhöz vezető utat jelenti. Falusi házaknál ma is láthatunk ilyeneket.
Érdekessége ennek a jelcsoportnak az, hogy a létrának az első foka az R, a második foka a Cs, a harmadik foka pedig a Z betünk rovás jele. Nem tudni mennyi a véletlen szerepe ebben az esetben, de az R, a Cs, és a Z betűnk adja, éppen ebben a sorrendben a RáCsoZ szavonkat, hisz éppen ebben a sorrendben húzzuk a vonalakat, amikor valamit berácsozunk. v.torboszlóy Székesi Emil Zoltán

bõvebben ...................................................letölthetõ pdf.
bövebben
bövebben
bövebben

-Dési rovásemlékek ( Zomoráné Cseh Márta)

v.torboszlóy SZÉKESI TŐKÉS EMIL ZOLTÁN

  ITT A LATIN BETÜS MAGYAR VÁLTOZAT IS

.I.-RÉSZ 

MAGYARORSZÁG TÖRTÉNELME ÉS A MAGYAR NÉP EREDETE, 
AZ ETNOGENEZIS MINDEN NEP TÖRTÉNELMÉNEK 
/IGY A MAGYAROKNAK IS/ 
EGYIK MEGKERÜLHETETLEN KÉRDÉSE , 
MERT A MODERN KORBAN NEMZETI ÖNÉRZET EGYIK FONTOS 
TÁPLÁLÓJA ÉPPEN A SZÁRMAZÁSTUDAT ÉS A HAGYOMÁNYŐRZÉS ! 

A magyar nemzeti ereklyék ősi eredete. 

(A magyarok ősei a piramisépítők népe 

A magyarság mai nemzeti jelképeinek eredetéhez, a szakrális ereklyéink 
evolúciójának ismerete nélkül nem tudunk közel férkőzni. Ahhoz, hogy 
legalább az eredetüket behatárolhassuk, ismerni kell a nép valódi 
származását, az igazi gyökereit. A mai világunkban egyre inkább 
elhallgatott, és a származásunkat jegelő társadalmi gyakorlatban, a 
történelemtudományok nem a nemzeti ereklyéink valódi ismeretének a 
tanítása felé haladnak. 

Ameddig nem tisztázódik a magyar nép valódi eredete, addig nem lehet a 
nemzeti ereklyéink pontos ismeretéről sem szó. A hivatalos 
történelemtanítással szemben, és nem a Magna Hungária őshaza teória 
mentén, egyre erősebben kezd kibontakozni egy kis-ázsiai, 
mezopotámiai, de akár egyiptomi őshazai kép a viták során. Ebben a 
tanulmányomban kihangsúlyozom a magyarság származásának újabb 
bizonyítékai szerint, a nemzeti jelképeink valódi és bizonyítható 
eredetét. Hogy milyen sikerrel, nem csak rajtam fog múlni. 
Szándékomnak megfelelően, bevezetésként a mellékcím kérdésével kezdem 
a leírásomat. 

Igen! A leghatározottabban állítom, hogy az elfelejtetett 
piramisépítők népének titkában, a magyar őstörténet valódisága 
rejtezik. Mit gondol az olvasó arról, hogy a Szent-István óta eltelt 
ezer év, de különösen a Rákóczi szabadságharc leverése (1711) óta, 
mégis mi folyik a Kárpát-medencei magyarság történelemtudatával? A 
világtörténelem legnagyobb mértékű történet hamisítása! Ez a folyamat 
olyan jól sikerült, hogy a mai magyar emberek már úgy halnak meg, hogy 
fogalmuk sincs arról, hogy ők a földtörténet legfényesebb ókori 
történelmével rendelkező nép tagjaiként éltek. Talán ez a 
tudatlanságban tartás még nagyobb kegyetlensége az elkövetőknek, mint 
maga a hamisítás. Nincs sok illúzióm! A mintegy emberöltőnyi 
történelemtudományi magánkutatásaim eredményeként a kezembe került 
ókori történelmünk rejtvénykulcsa, miszerint a magyarság származása az 
ókori Egyiptomi-birodalom Hunmagyar államalkotó nemzetiségéig 
vezethető vissza, a teljes értetlenség veszi körül. Pedig sokszor az 
elsőre hihetetlennek tűnő dolgok adják magát az igazságot 
eredményként. Ennek a tudatában kezdtem hozzá a valóság 
közzétételéhez. A magam részéről a legtöbbet, amit egy átlagember adni 
tud a népének, elvégeztem. A továbbiakban a néptől és a vezetőitől 
függ a magyarság igaz történelmének az újra megtalálása. 

A némi történelmi érdeklődéssel rendelkező ember a rengeteg történelmi 
kutatásról szóló híradások, könyvek között alig-alig tud eligazodni. 
Megint az egyszerűsítő gondolkodást kell, elővennünk segítségképpen. 
Az adathalmazból ki kell tudni válogatni azokat az elemeket, amelyek 
támpontokat nyújthatnak az elemzésben. Ehhez két út is alkalmazható. 
Egyiknél a régmúltból indulunk és érkezünk el a mába, a másiknál a 
mától indulunk el és próbálunk a múltba jutni, ameddig csak lehet. Az 
első út logikailag értelmetlen, mert ami nem bizonyosság, abból 
egyszerûen kiindulni sem lehet, igaz útra. Érdekes, hogy a magyar 
történelemtudomány - legalábbis a tanított - ezzel a módszerrel él. 
Kijelöli a magyar őshazát, a Magna Hungáriát, és ebből vezeti le a 
magyarság származását. Teljesen tévút, tovább nem is foglalkozom vele. 

A sokkal logikusabb út a mától, vagyis ha a mai ismert biztos 
tényekből indulunk ki, és haladunk a régmúltba. Ennél a formánál 
legalább az út eleje biztosan igaz út, és kevésbé lehet eltévedni 
rajta. A történelemben néhány leírt adat mellett csak a közvetett 
bizonyítékok, a legmodernebb összehasonlító nyelvészeti vizsgálatok, 
és régészeti adatok alapján lehet következtetni régmúlt eseményekre. 
Én csak a történelemkönyvekben leírt írásos adatokból tudok 
következtetéseket levonni. A tudománynak lehetnek módszerei az 
állításaim igazolására. 

Vegyük a középiskolai történelmi atlasz első oldalán az emberiség 
őskori fejlődése lapot, és rajzoljuk fel rá a magyarságról szóló 
írásos adatokat a mai időponttól kezdve visszafelé. Legyenek az adatok 
a következők: 1. Kárpát-medence, 2. Etelköz, 3. Levédia, 4. 
Kazár-birodalom, 5. Alán nép szomszédsága, 6. Maeotis, a monda 
szerint, 7. Hun-ország a Kaukázusban (4-5. szd), 8. Szkíta-birodalom, 
9. Szavard magyarok, 10. Ősiráni szóegyezés területe, 11. Sumér 
szóegyezés területe, 12. Ókori Egyiptom. Szinte 100%-os pontossággal 
tudjuk meghatározni a magyarság törzsfejlõdésének, és államisága 
történetének nagy pontosságú eredetét. Ha ehhez a modern tudomány 
adatait feldolgozhatnánk, megkapnánk a magyar ősiségnek, megbízható, 
mások által is elismerhető történetét. 

Kérdezhetik, miért nem ezt tanítják az iskolákban? Ez teljesen 
érthetetlen magyar viselkedésmód. A Magna Hungáriáról alkotott tanítás 
csak abból a meggondolásból lehet érthető, mintha egy láthatatlan 
hatalom érdekében, maga a magyar hatalom változtatta meg valamikor az 
őstörténetét. Úgy tűnik, hogy ez a törekvés szántszándékkal, a magyar 
történelem meghamisításával kívánja megzavarni az összetartozás 
érzését, az ősiségtudatot, hogy ezzel megossza a magyarságot, ami a 
magyar államiság elvesztéséhez is elvezethet. Sajnos ez eddig nagyon 
is jól sikerült, látjuk a Trianoni eseményekben. De a továbbiakban 
maradjunk a címbeli kérdéskörnél. 

Hogyan lehet értelmezni azt a történelmi vélekedést, hogy az ókorban 
egy egész Egyiptomi-birodalmat alkotó (de nem csak azt!), az akkori 
legmagasabb kultúrát megteremtő nép csak úgy nyomtalanul, emberestül 
eltűnik a semmiségben? Hogyan magyarázható az a tény, hogy az 
Egyiptomi-birodalmat már évszázadok óta kutatják régészek más 
tudósokkal együtt, és nem akadnak a nemzetiségének történelmi 
nyomaira? Ez akkora tudománytalanság, hogy a további következtetések 
levonását az olvasóra kell bíznom. 

Néhány magyar származású történelemtudós (nem finnugor történész), és 
lelkes történelemkutató nyomán én is eljutottam, a fentiek szerint, a 
magyar őstörténeti kutatásaimban időben visszafelé egészen Egyiptomig. 
És itt az olvasóval el kell fogadtatnom más kutatók eredményeit, hogy 
az Egyiptomi-birodalom ókori népessége hunmagyar nemzetiségű és 
ómagyar nyelvű embereket jelent! Az ókori történelem nagy része az 
egynyelvű (magyar) népek történetéről szól, lásd a Biblia bábeli 
nyelvzavar tételét. Ezt a gondolatot a mai Hungária névnevünk 
egyezőségével bizonyítom. Az angolok, a németek és a szlávok ősei, a 
magyarokról alkotott népnevükben ezt mindig is tudták. Érdekes módon 
pont azok felejtették el, akik belőlük származtak. 

A magyarság származásának bizonyítását a nemzeti ereklyéink eredetével 
szeretném a cikk további részében elvégezni. Kapcsolódni szeretnék a 
Magyar Köztársaság Alkotmányának szövegezésében a 76. paragrafus (1), 
(2) pontjaihoz, melyek a nemzeti zászló és a címer megfogalmazásáról 
szólnak, mert ezek eredete a legkevésbé tisztázott történelmi kérdései 
a magyarságnak. Szerintem az alkotmánynak kellene rendelkeznie a 
Szent-Korona és a koronázási jelvények szerepéről is a magyar 
közéletben. Ezért javasolnám kiegészíteni hatályos alkotmányunkat a 
76. § (3) pontjaként a koronázási jelvényeink megnevezésével. Ebben a 
tanulmányomban már a fenti kiegészítés szerint tárgyalom a nemzeti 
ereklyéink témaköreit. Próbáltam a kialakulásukról tájékozódni 
szakkönyvekben, de nem jutottam közelebb a témához. Egyetlen magyar 
szerző sincs abban a helyzetben, hogy ismerné a magyar ereklyék biztos 
eredetét. Nem volt más lehetőségem, saját kutatásokat kellett végeznem 
e kérdéskörben. 

Hogyan következhetett el az a társadalmi sötétség a magyar népre, hogy 
egyszerűen senki sem tudja a magyar állami jelképek eredetének hiteles 
történetét? Minden népre jellemző kell legyen, hogy a kialakulásuk 
után az állami jelképeik szerves fejlődésen mennek keresztül. Minden 
nép fennmaradása a saját ősiségén keresztül megvalósuló folyamat. Az a 
nép, amelyik elveszti az összetartozás szimbólumait, a végítéletre, 
vagyis a megsemmisülésre van kárhoztatva. Ehhez két út vezet. Vagy 
nincs ősisége egy népnek, vagy szándékosan elveszik a megsemmisítésre 
ítéltetett nép ősiségét. Ezzel összezavarva az együvé tartozás 
érzéseit, és így idegen hatalmak kiszolgálóivá válva, lassan 
beolvadnak azok nemzetiségébe. 

Eredetileg nem volt szándékomban más szerzőktől idézni a címertannal 
kapcsolatos műveikből, de egy esetben kivételt kell tennem. Egyszerűen 
nem tudom felfogni, hogyan lehet olyan elképesztően lenéző módon ehhez 
a szent kérdéskörhöz nyúlni, mint ahogy Bertényi Iván a Mecénás 
Könyvkiadónál 1993-ban kiadott, Új magyar címertan könyvében a 70. 
oldalon teszi: „Elképzelhető, hogy egyszerűsítve - az akinek nincs 
címere, oroszlánt visel - elv hatására rajzolt fantáziacímerről van 
szó". A kérdéses esetben II. András (1205-1235) királyunk hét 
oroszlánt ábrázoló királycímeréről ír a szerző. Én csak annyi 
kommentárt fűzök a megdöbbenésemhez, hogy a téma iránti magasztosság, 
képes lett volna a teljeskörű tudatlanságot is ellensúlyozni. II. 
András királyunk és környezete, még a legpontosabb ismertekkel 
rendelkezett a magyar nép eredetét illetően. Ők még tudták, hogy a 
magyarság származása abból a kultúrkörnyezetből ered, ahol az 
oroszlánok őshonosan élnek, és ahol a hetes szent számmisztika szerint 
szerveződött a nép állama és vallása. 

Nagyon érdekes lenne elemezni egy történésznek, hogy miként fogadta el 
az országgyűlés a mai állami jelképek használatát, ha senki sem ismeri 
a pontos eredetét? Vagy ez a mai államvezetést, a többpártrendszert 
már nem is érdekli? Itt egy nagyon sarkalatos nemzeti kérdésről lenne 
szó, de ennek feltárása egy másik írás feladata lehet. De az is 
megkérdezhető, vajon akik elfogadásra javasolták a mai jelképeinket, 
azok tudták-e az eredeteiket? A több tízezer diplomás magyar történész 
miért nem ismeri a magyar szimbólumok igazi eredetét? Szintén rejtély! 
Hogy miért sikerült nekem rábukkanni remélhetőleg a valóságra, nem 
másnak, csak annak köszönhető, hogy valószínűleg én ástam a 
legmélyebbre a magyar történelem régmúltjában. 

A mai meghatározó történészeink közül néhányan odáig merészkedtek, 
hogy megkérdőjelezik a ránk maradt magyar ősgesztáink hitelességét. 
Pedig ezekben a leírásokban a színtiszta igazság került leírásra. 
Semmi mást nem kellett volna tenni egy nemzeti elkötelezett tudósnak, 
csak a fellelhető ősgesztáink összedolgozását elvégezni egy új magyar 
őstörténetben. Ugyanis a teljes igazság nem egyenként, hanem az összes 
ősgesztában van leírva, néhány ellentmondás feloldásával. Egy irodalmi 
leírás sohasem tartalmazhatja a teljes igazságot, erre a szubjektív 
elemek sem adnak lehetőséget. Csak említem, hogy talán a Kézai krónika 
megy legmesszebbre vissza a magyar őstörténetben, az Evilát földjéig 
(Vörös-tenger észak-keleti szarva). De a leírásokban említést tesznek 
a forró égövi emlékekről, mint Dankáliáról, Etiópiáról, Núbiáról, 
Egyiptomról is. Miért nem tud a magyar közvélemény

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat