MAGYA NÉP EREDETE .II.-RÉSZ

 A középső fehér magyar (Hét úr) 
országrészben a fehér, hegyes úgynevezett égbetörő, vagyis papsüveg 

koronaforma volt a jellemző. Még e koronaforma is hét rítusos részre 
osztódott. Lehet, hogy a piramisok újabb motivációját érintettük? 

A már leírt ötezer évvel ezelőtti egységesülést követően 
egybeszerkesztették a hunmagyar népek koronaformáját is. Tehát, 
megmaradt az alsó kerek koronaforma, és erre ültették rá kezdetben a 
hegyes koronát. Ez a felső (összefügg a Felső-Egyiptom fogalmával) 
hegyes koronarész a későbbiekben az ókori magyar templomok kerek 
alakja, és a belül kék színű kupola félgömb alakú tetejéből kiindulva, 
a fejformát is követve keresztpánttal félgömbszerűvé változott. 
Tetejére pedig az ősi szentháromság jeleként - nagyon fontos, hogy - 
az egyenlőszárú körosztó kereszt jelképe került, és nem a római 
katolikus hosszúszárú kereszt. Hogy miért ferde ez a kereszt? Erre a 
legnehezebb válaszolni. Lehet sérülés eredetű, de elképzelhető egy 
csillagászati jelkép beépítése is, miszerint Földünk forgástengelye 
nem esik egybe a keringés síkjával. Ezt csak azért írtam le, mert a 
Szent Korona a valóságban több csillagászati jelképet is tartalmaz. 
Példaként a tizenhárom 28 napos holdhónapból álló 364+1 napos év 
felosztását említem. 

Érdekességként kell leírnom, hogy volt még egy uralkodói jelképe a 
magyar népeknek mégpedig a kendős királyi fejdísz. Uralkodói 
névhasználatban a Kende ma is ismert fogalma volt használatban. A 
kendő a fejre tekert szakrális ruhadarabot, és a többi uralkodói 
jelképpel együtt adta a királyi címet. Elsősorban a kusföldi fekete 
magyarok hagyományaiban gyakori megjelenésű motívum. Őáltaluk terjedt 
el az egész Mezopotámiai tájegységben. A kendős kifejezés és a turbán 
közti hasonlóságra utalva, mindenki gondolja végig a világunk 
uralkodói jelképeinek fejlődésében az eredet kérdéskörét. A honfoglaló 
vezérek között is volt egy Kende (kendős) méltóságnév, aki lehet, hogy 
a szakrális királyi címet viselte? És a folyamat közben került - 
kevésbé ismert módon - az Árpád család kezébe a teljes hatalom. 

Ebbe a körbe tartozó jelkép a szem-papok - az elnevezésük a napisten 
szem formájában történő ábrázolásból ered - vállukra terített 
párducbőrös papi viselete. A főrangú pap egyben a papkirály 
helyettese, uralkodói várományost is jelent. Minden árja országban, 
ahol Szemurak uralkodtak, az elnevezésük megjelent az országnévben. 
Példaként a Sumér királyságot említem, ami a tájszólás 
figyelembevételével Szem (Szum)-úr (er) kifejezést takar. E népi 
jelkép is a forró égövi, a mai Etiópia körüli Dankália sivatagában élő 
pettyes párducok hazájára mutat, sok ezer évvel ezelőttre. Erről a 
tényről is tudósítanak a krónikáink. A bevonuló magyar honfoglaló 
vezérek között a párducbőr jelképe szintén megjelenik, mint a 
szempapok vallási jelképe. 

Ebben a munkámban elégségesnek tartom megjegyezni, hogy szerintem a 
Szent Korona tudatosan tervezett, egységes egész alkotás. Nekem csak 
azzal kellett kiegészítenem az eddigi tudományos értékeléseket, hogy a 
korona tudatos tervezésének elve visszanyúlik a szakrális ókori 
egyiptomi piramisépítők népe kérdésköréig. Ha nem foglaljuk bele a 
magyarság államalkotó eredetének kialakulását a nemzeti jelképeink 
címertanába, sohasem értjük meg a keletkezésük motívumait. A Magyar 
Szent Korona egy és egyedüli ereklyéje világunknak. Minden koronától 
magasabb eszmeiségű. Együtt jelenti az égi és a földi, másként az 
apostoli hatalmát! 

3. Koronázási jelvények. 

A magyar Szent Korona után, a hozzá tartozó jelvények közül a jogar és 
az országalma eredetéről kívánok még szólni. A koronázási palást és a 
koronázási kard eredetéről, az eddigi leírások pontosságában nincs 
okom kételkedni. Röviden csak a névtörténetükről írok. A palást ősi 
jelentésében a p = apa (papkirály) + alá = alá + st = isten 
szótagokból keletkezett, fordított szórendben: palást = isten-alá 
tartozó-papkirály. 

A kard szó keletkezése hasonló ősi szóképzést mutat, a ka + r(a) + d 
szótagrészek összeolvadásával. Az előző oldalak etimológiai 
fejtegetéseiből már megérthetjük, hogy a kara = napország, a d = dóm, 
mint szent helyet jelent. Összeolvasva: kard = napország-szent 
védelmezője jelentéssel bíró ősmagyar szavunk. 

3/a. Királyi jogar. 

Elsőként a jogar eredetéről szólok. Észak-Egyiptom királyi jelvényei 
közül a bot és az ostor szimbóluma a legismertebb. VII. Kleopátra (a 
neve magyar képzésű szó, jelentése: Rá-apát-kisleánya) Egyiptom 
utolsó, még magyar gyökerekkel rendelkező királynéja (i. e. 30-ban) 
mindkét jelvényt használta. A hun Bothon elnevezésről már szóltam. A 
következő évezredekben a bot Ω fejének, és a kusföldi fokos 
átalakulásának lehetünk szemlélői. Szerves fejlődéssel kialakult a mai 
jogar szimbóluma, ami a bot nyelének, és a fokos fejének az 
egybeolvadását jelenti, több változatban. A középkorban a magyar 
királyi jogar még „tollas" fejű volt, a Turulmadár monda szerint, lásd 
a Képes Krónika 38,-40,-41. oldalán a képeket. Később válhatott a 
jellegzetesen gömb fejűvé. A jogar szóképzése is ómagyar eredetű. 
Etimológiája szerinti jelentése: jogar = jó-mag-úr értelmet takarja. 
Tehát, ha a szimbolikája, és a neve is egyiptomi eredetű, akkor bátran 
kijelenthetem, hogy a jogar, mint koronázási jelvényünk is több ezer 
éves magyar eredetről tanúsít bennünket. 

3/b. Az országalma. 

Másodszor az országalma eredetét próbálom megfejteni. Előre bocsátom, 
hogy a következő sorokban egy különleges magyarázatnak lehetnek az 
olvasói. A szóban forgó jelvény eredetéről nagyon kevés adatot 
találtam. A lényege az, hogy az elméletek szerint a középkorban 
jelenik meg, és az Árpád nemzettsége kezdte használni. A Képes Krónika 
még egységesen egykereszttel ábrázolja. Mivel tudjuk, hogy egy ilyen 
nagyfontosságú jelvény bevezetését is csak szakrális hagyományok 
alapján lehet elfogadtatni az országgal, feltételezhető, hogy ismét 
ókori képződménnyel állunk szemben. 

Vajon mi lehet az országalma szakrális eredete? A ma rajta álló kettős 
kereszt már a régmúlt felé irányítja a gondolkodást. De ez az 
összeépítés tényleg lehet középkori. A további gondolkodásban az 
almára terelődött a figyelmem. A keresztény világunkban az almáról 
gyorsan beugrik az a bibliai kép, hogy a tudás gyümölcse az alma. Aki 
a tiltott gyümölcsből eszik...! Felmerült bennem a kérdés, lehet-e köze 
a bibliai almának a magyar országalmához? Nagyon nehezen jutottam 
közelebb a kérdés megfejtéséhez. 

Az első nyom, hogy az almafajták között van egy mai alanyfajta, 
melynek a tudományos neve: Malus pumila var. paradisiaca. A névből 
egyértelmű, hogy a bibliai paradicsomról szóló eseményekben az alma, 
mint gyümölcs, ténylegesen a maga valóságában szerepelt a szövegekben. 
Nem egy elvont jelképes dologról van szó. Az alma növény 
származástanilag Kis-Ázsiában őshonos növény. Másként fogalmazva a 
mediterrán vidékeken mindenhol előforduló gyümölcstermő növény, 
egészen a mérsékelt égöv északi határáig. De még mindig homályos volt, 
vajon lehet-e köze a bibliai alma mitológiájának a magyar

A további megfejtésben nagy hasznát vettem, a mintegy ötszáz szavas 
általam összeállított ómagyar szótáram közben szerzett ókori névanyag 
olvasási gyakorlatának. Figyeljük meg az alma és az álmos szavak 
összecsengését. Egyes mai tájszólásokban még az „álmá" kiejtéssel is 
találkozunk. Még egy nagyon fontos ómagyar vallási gyakorlatról 
kellett ismereteket szereznem. Mint már említettem, az őskorba 
visszavezethető gyakorlat szerint minden olyan élőlényt vagy tárgyat a 
kerek napisten másának tartottak, amit a valóságban is hasonlítani 
lehetett hozzá. Első példaként az egér mai nevét említem, amit az 
egyiptomi hieroglifákban lerajzolva az Ég-úr (eg-ér), vagyis a 
napisten szimbolikáját jelentette. Másik példaként az egyiptomi 
macskakultuszt emelem ki. A macskákat annyira tisztelték, hogy 
tömegesen mumifikálták a gyakorlati életben. Vallási hiedelmük szerint 
a macska szeme hasonlított a napisten képére, amit a Szem-úr 
kifejezésben is imádtak. Ráadásul a macska kedves állat, ezért sem 
véletlen, hogy Olaszország északi részein még manapság is a macskák 
szent állatok. Ez a jelenség azt is bizonyítja, hogy egykor Velence és 
Trieszt környékére egyiptomi magyar néprészek kiáradása következett 
be, többek között az Etruszkok mellett. Csak megemlítem, hogy a mai 
Trieszt város neve is ómagyar keletkezésű szó. A megértéshez 
nélkülözhetetlen tudni azt, hogy a bíborban született Konstantin 
császár leírja, a magyarokat az ő idejében türköknek (turk) hívták. 
Ebből következik a város eredetének a megfejtése: T(u)r(k)i 
(magyarok)-esthoni (nyugati) városa, az aláhúzott betűk szerint. 

Visszatérve az országalma eredetének kérdéseihez, figyelembe veendő 
tény, hogy az alma szó beszédtana kifejezi az Élő-má(sa) fáraói 
uralkodó elnevezést és a papi hatalmat. De azt is tudjuk, hogy a 
honegyesítést szervező Álmos papkirály jelentése is Élő-mása fogalmat 
takar, ami az évezredes átalakulásokon változott át Álmossá. Kezdett 
összeállni a kép. Az almatermés formájáról könnyen elképzelhető a kör 
alakú napisten képe is. Az alma még a göröggé vált omega (Ω) jelet is 
megjelenítheti a valóságban. Abban az értelemben, hogy A-tól az Ω-ig, 
ami a teljességet, magát a tant, a tudást jelenti. Az omega jel 
leképezi az ókori magyar templomok kerek alakját a nyitott bejárati 
kapu ábrázolásával, mely egyben az áldozó helyet is jelentette. 
Erdélyben még ma is ismerik a TANÓR-KAPU fogalmát. A Tanór (Tan-úr) a 
templom mellett jelentette a tudós pap személyét is. Vajon miért volt 
Kleopátra királyi botjának a vége - kevésbé ismerten - oly 
jellegzetesen omega alakú? Ismét a jelképeink szerves fejlődésének a 
gondolatánál vagyunk. Az ókori vallásokban a tudás a mágusok, vagyis a 
papok titkai voltak. Engedély nélkül senki sem juthatott a tudás 
hatalmába. Aki engedély nélkül próbálta a tudást megszerezni, 
kiátkozással sújtatott. 

Már csak egy kis kutatói fantáziára volt szükségem, hogy egy valóságos 
eredetet adhassak az országalmáról. Tehát az egyiptomi, de a 
közelkeleti államok tudását kifejező jelkép az alma fogalmába lett 
belekódolva. Egyszerűsítve, aki tudott almát termelni - mert azt már 
akkoriban 5-10 ezer éve is csak a munka tudásával lehetett - az már 
rendelkezett a tudás bizonyos szintjével. A tudás almája átvitt 
értelemben, csak a papi vallási vezetők kiváltsága lett. Ők a tudás 
ápolásával közvetítették a hatalmukat a nép felé. És ez a motívum 
bekerült a Bibliánkba, a teremtés mítosz folyamán. A tudás hatalmát 
megszerezni kívánó kívülállók (idegenek) törekvését egyenesen bukásra 
ítéltetve. Gondoljunk bele, hogy az akkori kommunikációs lehetőségek 
mellett a tudás megtartása az egyik legnehezebb feladatok közé 
tartozhatott. De még fontosabb, hogy az akkori termelési színvonalon 
csak milyen keveseknek adatott meg a „mágus" (mag-ős) tudás 
megszerzésének a lehetősége. Nem beszélve a napi igényeket követelő 
természettudományok fejlesztésének a keserves folyamatairól. Tehát, a 
tudás volt a hatalom egyik alappillére, ami felett szigorúan őrködtek 
a mindenkori vallási rétegek. Ezért kerülhetett bele a történetbe, a 
bibliai teremtésmítosz során, a tiltott almát fogyasztó első emberpár 
kiűzetése a paradicsomból. 

Az eddigi fejtegetésből egyértelműnek látszik, hogy a Magyar 
Országalmának köze van a bibliai történethez. Az országalma kifejezi a 
hatalom tudását, és képességét az ország irányítására. A rajta álló 
kettős kereszt pedig a hatalomgyakorlás jogszerűségét érvényesíti a 
nép felé. Együtt a tudás és a hatalom, a középkor közepéig a 
papkirályok kiváltsága volt, a vallási hatalom képviselőin keresztül. 
A tudás és a hatalom szétválasztása az újkor hajnalán kezdődött el. 
Ismertek az inkvizíciós gyakorlatok a vallás részéről. Érdekességként 
írom, hogy napjainkban, a harmadik évezred elején a tudás hatalma 
ismét az inkvizíció gyakorlatát kezdi alkalmazni. De ma a 
szólásszabadság ellensúlyozására, az elhallgatás gyakorlatán 
keresztül. 

Már csak egy kérdéskör maradt hátra, a magyar országalma eredetével 
kapcsolatban. Vajon a kérdéses jelvény a Biblia keletkezési ideje 
előtti, vagy az utáni keletkezésű szimbólum? És szorosan ide tartozik, 
hogy az alma misztériuma magyar vagy héber eredetű-e? Ha pontosan 
tudnánk, hogy az ókori Biblia milyen nyelven íródott, a kérdés máris 
eldöntött lenne. Sok kutató azon a véleményen van, hogy a legtöbb 
szövegrész, de az Ótestamentum legnagyobb része egészen biztosan nem 
eredeti héber szöveg. A tudósok szerint egy ismeretlen és kihalt arámi 
nyelvű nép szövegeinek átírásából fordították héberre. Akkor most 
mitévők legyünk? Következtethetünk arra is, hogy az Egyiptomból 
kivonuló zsidók ismerték a történeteket, és ezt írták le héberre. 
Ebben az esetben a magyar országalma szimbólumának biztosan idősebbnek 
kell lennie a Biblia leírásának időpontjánál. A következtetésünk nem 
ad megbízható idejű eredetet. 

Még egy lehetőségünk maradt. Kardinális kérdés a kihalt arámi nyelvű 
nép nemzetiségének a meghatározása. A magyar anyanyelvű kutató ismét 
előnyben van. Ha meghalljuk azt a szót, hogy arám, rögtön fel kellene 
ismernünk benne a magyar eredetet. Mai jelentése is közismert, mert 
mindenki a menyasszonyra, vagyis a feleség fogalmára gondol. Ez a 
hasonlat valódi, vagy véletlen egybeesésről ad tanúbizonyságot? Az 
egykori forrásokból tudjuk, hogy egy Arameus nép használta 
anyanyelveként az arámi nyelvet. A magyar kutatónak szintén egyből fel 
kellene ismernie, hogy az Arameus népnév is magyarul íródott fogalom. 
Ráadásul a szó jelentése még egyenes magyar szórend szerint is 
képződött, ami azonos: Arameus = A-rá-más-ős(e), vagyis a Rá-napisten 
népével. Az arany szavunk kettős összetételű előtagja is azonnal 
felismerhető, és a jelentése is megegyezik az előzőekben leírtakkal. 
Azt is tudjuk, hogy a Ré napisten az egyiptomi magyar ősvallás 
terméke. Amelyik nép ilyen megnevezést választ az önmeghatározására, 
csakis magyar (Hunmagyar) népet feltételez. Hogyan keletkezhetett az 
Arameus nép? Minden részlettől eltekintve, az elpusztított Sumér 
birodalom népéből, meg az Arábiai-félszigeten át felvándorló és 
Egyiptomból a hódítók által elűzött hunmagyarokból. Ezek a néprészek 
vitték magukkal az ő népi történeteiket, és amelyeket az arámi nyelv 
szabályai szerint le is írtak. Az tudvalevő, hogy a néprészek a 
vezetőikkel, vagyis nagy tudású papjaik vezetésével kerekedtek fel, és 
teljes egységükben próbáltak új hazát keresni maguknak. Jelen esetben 
is egy új magyar testvérnépi egységesülés folyamata zajlott le, 
valamikor az i. e. ezer körül, a mai Irak és Szíria területén. Ez az 
egységesülés nem mehetett végbe olyan tisztán, mint Egyiptomban. A 
népvándorlás újabb és újabb népeket vetett a kérdéses területre, ami 
egy újabb keveredési folyamatot indított el. Az asszír, perzsa és 
héber hódítások nyomán ez a néprész feloldódott a térség új 
szerveződéseiben, így egyre inkább nyomuk veszett. De a tudásuk 
megmaradt az írásaikban, amit később már héber, majd görög nyelvre is 
lefordítottak. Ha hozzátesszük, hogy a héber és görög kultúrával is 
gazdagodott a szövegek gyűjteménye, megtaláltuk a Biblia 
keletkezésének rövid történetét. 

De nézzük még az arámi nyelv fogalmának etimológiáját is. Az arámi szó 
az arameus rövidített változata. Értelme egyszerűen: arámi = 
a-rá-m(ás)i, vagyis az i képzővel az arameus néphez tartozó személyek 
csoportját jelenti. Érdekes még az arám kifejezés etimológiája is. 
Mezopotámiában, a Sínai-félszigeten, de Egyiptomban is az arám főnév a 
holdistennő, másképpen az anya fogalmát hordozza. Egyszerűbben a 
napisten uralkodótársa, vagyis a felesége a holdistennő képében, ezüst 
színjelzéssel került kifejezésre. Rövidítve „szín"-ként terület 
meghatározóként is előfordul, mint a Sínai-félsziget (Színai) 
elnevezésében, ahol az árjai kifejezés rövidítése (ai) is megjelenik 
A-rá-m(is) holdistennő háromtagú szóösszetétele is magyar eredetű, vö. 
az angol misis (úrnő-ős) átvett kifejezésével. 

Csak egy kicsit gondoljunk bele, vajon nem a magyar nyelv egyik 
legszebb kifejezésének, a magyar anyanyelv fogalmának az eredetével 
állunk szemben az arámi nyelv kifejezésben? Mint látjuk, az arámi 
nyelv fogalmába bele van kódolva a nő, vagyis az anya fogalma, mely 
magyar nyelven íródott, és az anya-nyelvét jelenti. De ez a szimbólum 
csokor egybe foglalja a Ré-(magyar)-népét, az együvétartozás arany 
szavát, az anyanyelv (aráminyelv) magyar kifejezését. Ezek után 
próbálja valaki ismeretlen nyelvnek mondani az arámi nyelvet. 

Mint látjuk, amennyiben az Arameus, az arámi, de az arám is ősi magyar 
kifejezések, akkor nem nehéz biztos következtetéseket levonni a Biblia 
egyik alkotó népének a valódi nemzetiségéről. Bizonyítva látom az 
arámi nyelvben, a magyar nyelv egyik változatának a biztos tudományos 
valóságát. Ebből az a végső következtetésem, hogy a bibliai 
teremtésmítosz leírása biztosan későbbi eredetű, mint a népi hagyomány 
kifejlődésében, az alma tudásszimbólumának a kialakulása. Ezért az a 
meggyőződésem, hogy a magyar országalma jelképének a keletkezése is 
több mint ötezer éves, a hunmagyar egységesülés idejénél régebbre 
tehető nemzeti ereklyénk. Ezért ebben az esetben is a fordított 
valósággal állunk szemben. Mivel a magyar országalma nem lehet bibliai 
eredetű szimbólum, akkor csak a magyar tudásmítosz lehetett a bibliai 
történet teremtésmítoszának mondai alapja. Azt el kell ismernem, hogy 
a két jelkép, vagyis az országalma és a kettős kereszt egybeolvasztása 
lehet középkori Árpád házi királyaink műve, de hogy a két szimbólum 
vallási eredete ötezer évnél régebbi, az egészen biztosnak látszik. 
Különösen abból a meggondolásból találom bizonyítottnak 
következtetésemet, mert az Árpád házi királyaink első felénél az 
országalma még a körosztó szentkereszt (egyenlőszárú) szerint volt 
szerkesztve. A Képes Krónika minden képén így szerepel. Ez azt 
jelenti, hogy az egyenlőszárú egyes kereszt eredetéről már tudjuk, 
hogy ötezer évesnél régebbi misztikum terméke. Ebből az is következik, 
hogy az országalma és a kettős kereszt egybeépítése III. Béla 
királyunk alatti szimbólum kialakítás eredménye. Az ereklyénk 
képződésének motívumai, mégis az egyik legrégebbi a jelképeink közül. 
A szakralitása kifejezi a király tudását és alkalmasságát a tudás 
gyümölcse révén, valamint a hatalma szentségét a kettőskereszt 
nemzetmegtartó hitén keresztül 

. 
Összefoglalás. 

A tanulmány összefoglalásaként néhány gondolatomat szeretném röviden 
leírni. Magyarország állami szimbólumainak eredetéről ebben a 
munkában, a már köztudott tényekről nem írtam. Amit újkori eredetükről 
más kiadványokban olvashattak, a fentiekkel módosítva, használható 
kiadványok. Mivel a jelképek ókori eredetéről egy mondatot sem lehet 
megtalálni az ilyen kiadványokban, könnyű a helyzetem. Csak arra kell 
kérnem a szemlélődő olvasót, hogy vegye figyelembe az általam 
leírtakat a gondolkodása során. A tanulmányomból teljes körűen 
kiviláglik, hogy minden jelképünk ősi, a történelemből bizonyíthatóan 
szakrális ókori eredetű. Az elsődleges Indomediterrán világkultúrát 
megalkotó ősi népünk eredetének kulturális hagyományai értelemszerűen 
nem az ókorból fejlődött ki, hanem az emberiség őskorából. A 
történelmi ókor az írás kezdeteitől számítódik, ezért az én nyomozásom 
is csak az első írásos hagyatékok feldolgozásáig terjedő időszakot 
öleli át. Az emberiség őskorából már csak régészeti és nyelvészeti 
bizonyítékok maradhattak fenn. Az ilyen adatok kezelésének a 
rendellenességeiről is tettem néhány megjegyzést a tanulmányomban. 

Tehát, ha az ember a tudományos gondolkodását hamis ideológiára 
helyezi, a valós régészeti adatokból hamis következtetések levonására 
lesz képes. Erről adnak példát a magyar határkő ősrégi fogalmáról írt 
soraim. Az emberiség téves fejlődési képzete, hogy az őseink 
összevissza kóboroltak a szavannákon, egy egyszerű szóval, mint a 
határkő, bizonyítani lehet, hogy hamis alapú tudományos leírásával 
állunk szembe. Az emberiség már ősi viszonylatokban is területhez 
kötött, de fontosabb, hogy szigorú területvédelmi életformát 
folytathatott. Különben a fennmaradásának esélyei a nullához 
konvergáltak volna. Ez a gondolat a valódi konzervatív magatartás 
megértésére is alkalmas. Az emberiség magját a hagyományokhoz és 
szokásokhoz történő ragaszkodása mellett, az életteréhez való 
mindenáron történő ragaszkodása is jellemzi. Vagyis az őseink a 
legszigorúbb területvédelem szerint éltek. Hiába éltetik egyesek a 
világpolgár liberális fogalmát, az a legnagyobb utópia az életükben. A 
szülőhazából bármely okból kiszorultak már bolyonghattak a 
szavannákon, de mihelyt saját hazát találtak, valódi konzervatívokká 
válva letelepedtek. 

A jövőnk megmentése érdekében célszerű lenne a politika konzervatív 
fogalmát kiegészíteni, a nemzetet és hazát védők ősi 
terminológiájával. Érdekes módon a mai magyar hatalom (2004-ben) már 
saját maga és önként lemond a Szent korona önmaga általi megvédéséről. 
Feladja a kötelező honvédelem elvét, és egysíkúan hivatásos hadseregre 
kívánja bízni a védelmet. Pedig mindenki tudja, hogy a hivatásos 
hadsereg mindig a több pénz hatalmát védi. Álljon itt példaként az ősi 
származású Aba Sámuel királyunk bukása, aki a Ménfői csatában 
(1044-ben) a német császárhoz átpártolt áruló újnemesek (nem 
nemzetiek) következtében bukott el, majdnem a teljes magyar 
államisággal együtt. Legalább, egyöntetűen a hadköteles férfiak és nők 
bevonásával, a teljeskörű nemzetőrséget kellene felújítani a Szent 
korona védelme érdekében. 

Felmerülő kérdés, miért veszthette el a nemzeti ereklyéinek 
eredettudatát a magyar nemzet a harmadik évezred elejére? A középkori 
krónikáink szerint, egészen a mohácsi csatáig minden királyunk 
ismerte, ezért természetesnek vették, hogy a királyi gyakorlatban nem 
kellett róluk magyar leírásokat megfogalmazni. Pont ezt a 
pszichológiai fogást használták ki - tudták, ezért nem ápolták - a 
potenciális ellenérdekű hatalmak. Az utóbbi száz év gyakorlatát már 
sokan ismerik, a tiltás és elhallgatás gyakorlata majdnem tökéletes 
eredményt adott. Mára alig van, aki ismerné népünk valódi eredetét. A 
legnagyobb veszély az, hogy már egyszerűen el sem hiszi a ma népe az 
igazságot. Beléjük van táplálva, hogy a magyarság bűnös nép, ezért a 
dicső ősiségről szóló elbeszélések hihetetlenül hangzanak. Vajon van-e 
kiút? Nekem is rejtély. 

A tanulmányomból jól érzékelhető, hogy a nemzeti szimbólumaink eredete 
kivétel nélkül mindegyik ókori eredetről, legalább ötezer éves 
régmúltról tesznek tanúbizonyságot. Arról, hogy ezt a mai nép miért 
nem ismeri, nem kívánok sokat foglalkozni. Azt sem tudom behatárolni, 
hogy valamikor kik és miért térítették el a magyar történelemtudatot a 
valóságtól. Ami az én hatáskörömben elérhető, az egyes történelmi 
kiadványok stílusából, tárgyköréből kiolvasható írói 
elkötelezettségeket takarja. A bevezetőben írt évezredes 
történelemhamisítás eredményeként a mai közgondolkodás alig képes a 
valóság befogadására. Még a magukat nemzeti elkötelezettnek tartó 
médiák, és szószólóik sem képviselik az objektív valóságot. Pedig az 
igazság természeti ereje sürgős cselekvéseket követelne meg a felelős 
vezetőktől. A természettől elrugaszkodott globális fogyasztói 
társadalmak önpusztító folyamatainak következményei a legközelebbi 
évtizedekben fognak reánk szakadni. Még egyszer leírom, mindazon népek 
teljes felolvadása várható, melyek nem lesznek képesek védekezni a 
biztos ősiségük talaján. A biztos ősiség feltételezi a nemzet egységes 
gondolkodását, teljes körű összefogási képességét, melyet csak az 
ápolt és tudatosan megőrzött nemzeti jelleg képes biztosítani. Az a 
nép, mely hagyja legfényesebb ókori múltjának a feladását, mindegy, 
hogy kényszerből vagy a vezetőik bűneiből, sajnálom, de megszolgálja 
az eltűnését a történelem asztaláról. A társadalom evolúciójában sincs 
visszaút. Amelyik nép elveszett a történelem útján, soha többé nem 
térhet vissza. Történelmünk a jövőnk is, hát ne hagyjuk elveszni! 

A tanulmány három legfontosabb történelmi felfedezésének 
megismétlésével szeretném befejezni a munkámat. Ha úgy tetszik, három 
tudományos ősbejelentéssel állok a rendelkezésükre, melyeknek 
egyenként is világszenzációként kellene hatniuk. Ebben a tanulmányban 
írom le elsőként, hogy a fentiekben leírtak szerint, megfejtettem a 
Magyarok Istenének a kérdéskörét. Vele együtt e misztérium megjelenési 
formájának vallási gyakorlatát megtestesítő jelképét. A Magyarok 
Istene azonos az ókori egyiptomi Ré (Rá) napistennel, az egy a teremtő 
keresztény isten vallási gyakorlatával. A megjelenítési mítosza pedig 
az arany jelképe, melynek értelmezéséről fentebb írtam (Úr-rá-jó-népe, 
vagy A-rá-jó-népe jelképe értelemben). Az arany szavunkban a magyar 
nép a gazdagságát nem a kincsképző funkciójával, hanem a legdicsőbb 
ókori kultúrájával adta az emberiség számára. Minél jobban 
belegondolok e felfedezés jelentőségébe, beleborzongok a jövő 
lehetőségeibe. Mi lehetett volna az emberiség sorsa, ha az őseink 
„tűzimádását" (napvallását), a természeti életforma követésének 
tudását, nem az arany, mint kincsképző megszerzésének nemzetközi 
gyakorlata, a pénzprofit őrülete követi. Ma biztosan nem a környezeti 
katasztrófa árnyéka lengné be a napjainkat. Nagyon szeretném tudni, 
vajon Petőfi Sándor, nagy költőnk: „A magyarok istenére esküszünk," 
verssorában vajon még tudhatta-e, ki volt az általa meg nem nevezett 
magyar isten? 

1848-ban még éltették a Lánchíd oroszlánjait. Az építtetője vajon 
tudhatta-e, hogy a második legősibb magyar szimbólummal áll szemben? 
Ha ők még tudták, miért nem vigyáztak az egész nemzettel együtt arra, 
hogy a jövő nemzedékei is tudhassák az igazságot? Mennyivel egyszerűbb 
lenne a magyar élet, ha még mindig az oroszlán jelképe lenne a 
magyarok védőszentje. Az oroszlán ereje mellett a természetessége adja 
a legnagyobb varázserőt. 

A harmadik legfontosabb mondanivalóm az Arameus nép arámi nyelvének a 
megfejtése, mely a magyar anyanyelv ősi kifejezését hordozza magában 
az Arám holdistennő fogalmán keresztül. Ha a Biblia jelentős részei 
arámi nyelven íródtak, akkor bizonyítottan a magyar nemzet volt az 
elsődleges Indomediterrán kultúrát megalkotó nép, melynek általam 
alkotott fogalma szintén ebben a munkában került először az olvasók 
elé. Innen már csak egy lépés, hogy bizonyítottan felismerjük a 
piramisépítők népében a magyar nemzet egyenes ági leszármazásának az 
ősiségét. Az arámi nyelv a legcsodálatosabb magyarsággal fejezi ki a 
nő, az anya, a feleség szentségét. De talán legszebben az anyanyelv 
kifejezésével a magyar ember csodálatát a teremtés felé. 

Befejezésként szeretném leírni, hogy biztos vagyok a bizonyítékaim 
megdönthetetlenségében. Ettől függetlenül az elfogadását nem tehetem 
kötelező érvényűvé. A felhatalmazást az igazság megismertetésére, csak 
az egész magyar nemzet adhatja meg. Remélem e tanulmányom eljut minden 
magyar emberhez, mely a magyarok három legszebb ősi szimbólumáról 
szól. A magyarok ősisége azaz erő, mely beleszőve nemzeti ereklyéink 
eszmei mondanivalójába, adják az elfeledtetett nemzettudatunk magvát. 
A népünk ősi tudói adták számunkra hozományba, mely tudást az 
utódoknak szent kötelessége fenntartani. A magyarok istenének az 
ismerete nélkül - mely a magyar géniusz legnagyobb alkotása - nincs 
magyar jövőnk! 

v.torboszlóy Székesi Tőkés Emil Zoltán 

Oldal: MAGYAR NÉP EREDETE .MAGYARUL .II.-RÉSZ
HUNPRESSZ - © 2008 - 2024 - hunpressz.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat