Magyar nemzeti erekjék... (Székesi Tőkés Emil Zoltán) ITT PEDIG A LATIN BETÜS MAGYAR VÁLTOZAT  MAGYARORSZÁG TÖRTÉNELME ÉS A MAGYAR NÉP EREDETE,.

.I.-RÉSZ 

MAGYARORSZÁG TÖRTÉNELME ÉS A MAGYAR NÉP EREDETE, 
AZ ETNOGENEZIS MINDEN NEP TÖRTÉNELMÉNEK 
/IGY A MAGYAROKNAK IS/ 
EGYIK MEGKERÜLHETETLEN KÉRDÉSE , 
MERT A MODERN KORBAN NEMZETI ÖNÉRZET EGYIK FONTOS 
TÁPLÁLÓJA ÉPPEN A SZÁRMAZÁSTUDAT ÉS A HAGYOMÁNYŐRZÉS ! 

A magyar nemzeti ereklyék ősi eredete. 

(A magyarok ősei a piramisépítők népe 

A magyarság mai nemzeti jelképeinek eredetéhez, a szakrális ereklyéink 
evolúciójának ismerete nélkül nem tudunk közel férkőzni. Ahhoz, hogy 
legalább az eredetüket behatárolhassuk, ismerni kell a nép valódi 
származását, az igazi gyökereit. A mai világunkban egyre inkább 
elhallgatott, és a származásunkat jegelő társadalmi gyakorlatban, a 
történelemtudományok nem a nemzeti ereklyéink valódi ismeretének a 
tanítása felé haladnak. 

Ameddig nem tisztázódik a magyar nép valódi eredete, addig nem lehet a 
nemzeti ereklyéink pontos ismeretéről sem szó. A hivatalos 
történelemtanítással szemben, és nem a Magna Hungária őshaza teória 
mentén, egyre erősebben kezd kibontakozni egy kis-ázsiai, 
mezopotámiai, de akár egyiptomi őshazai kép a viták során. Ebben a 
tanulmányomban kihangsúlyozom a magyarság származásának újabb 
bizonyítékai szerint, a nemzeti jelképeink valódi és bizonyítható 
eredetét. Hogy milyen sikerrel, nem csak rajtam fog múlni. 
Szándékomnak megfelelően, bevezetésként a mellékcím kérdésével kezdem 
a leírásomat. 

Igen! A leghatározottabban állítom, hogy az elfelejtetett 
piramisépítők népének titkában, a magyar őstörténet valódisága 
rejtezik. Mit gondol az olvasó arról, hogy a Szent-István óta eltelt 
ezer év, de különösen a Rákóczi szabadságharc leverése (1711) óta, 
mégis mi folyik a Kárpát-medencei magyarság történelemtudatával? A 
világtörténelem legnagyobb mértékű történet hamisítása! Ez a folyamat 
olyan jól sikerült, hogy a mai magyar emberek már úgy halnak meg, hogy 
fogalmuk sincs arról, hogy ők a földtörténet legfényesebb ókori 
történelmével rendelkező nép tagjaiként éltek. Talán ez a 
tudatlanságban tartás még nagyobb kegyetlensége az elkövetőknek, mint 
maga a hamisítás. Nincs sok illúzióm! A mintegy emberöltőnyi 
történelemtudományi magánkutatásaim eredményeként a kezembe került 
ókori történelmünk rejtvénykulcsa, miszerint a magyarság származása az 
ókori Egyiptomi-birodalom Hunmagyar államalkotó nemzetiségéig 
vezethető vissza, a teljes értetlenség veszi körül. Pedig sokszor az 
elsőre hihetetlennek tűnő dolgok adják magát az igazságot 
eredményként. Ennek a tudatában kezdtem hozzá a valóság 
közzétételéhez. A magam részéről a legtöbbet, amit egy átlagember adni 
tud a népének, elvégeztem. A továbbiakban a néptől és a vezetőitől 
függ a magyarság igaz történelmének az újra megtalálása. 

A némi történelmi érdeklődéssel rendelkező ember a rengeteg történelmi 
kutatásról szóló híradások, könyvek között alig-alig tud eligazodni. 
Megint az egyszerűsítő gondolkodást kell, elővennünk segítségképpen. 
Az adathalmazból ki kell tudni válogatni azokat az elemeket, amelyek 
támpontokat nyújthatnak az elemzésben. Ehhez két út is alkalmazható. 
Egyiknél a régmúltból indulunk és érkezünk el a mába, a másiknál a 
mától indulunk el és próbálunk a múltba jutni, ameddig csak lehet. Az 
első út logikailag értelmetlen, mert ami nem bizonyosság, abból 
egyszerûen kiindulni sem lehet, igaz útra. Érdekes, hogy a magyar 
történelemtudomány - legalábbis a tanított - ezzel a módszerrel él. 
Kijelöli a magyar őshazát, a Magna Hungáriát, és ebből vezeti le a 
magyarság származását. Teljesen tévút, tovább nem is foglalkozom vele. 

A sokkal logikusabb út a mától, vagyis ha a mai ismert biztos 
tényekből indulunk ki, és haladunk a régmúltba. Ennél a formánál 
legalább az út eleje biztosan igaz út, és kevésbé lehet eltévedni 
rajta. A történelemben néhány leírt adat mellett csak a közvetett 
bizonyítékok, a legmodernebb összehasonlító nyelvészeti vizsgálatok, 
és régészeti adatok alapján lehet következtetni régmúlt eseményekre. 
Én csak a történelemkönyvekben leírt írásos adatokból tudok 
következtetéseket levonni. A tudománynak lehetnek módszerei az 
állításaim igazolására. 

Vegyük a középiskolai történelmi atlasz első oldalán az emberiség 
őskori fejlődése lapot, és rajzoljuk fel rá a magyarságról szóló 
írásos adatokat a mai időponttól kezdve visszafelé. Legyenek az adatok 
a következők: 1. Kárpát-medence, 2. Etelköz, 3. Levédia, 4. 
Kazár-birodalom, 5. Alán nép szomszédsága, 6. Maeotis, a monda 
szerint, 7. Hun-ország a Kaukázusban (4-5. szd), 8. Szkíta-birodalom, 
9. Szavard magyarok, 10. Ősiráni szóegyezés területe, 11. Sumér 
szóegyezés területe, 12. Ókori Egyiptom. Szinte 100%-os pontossággal 
tudjuk meghatározni a magyarság törzsfejlõdésének, és államisága 
történetének nagy pontosságú eredetét. Ha ehhez a modern tudomány 
adatait feldolgozhatnánk, megkapnánk a magyar ősiségnek, megbízható, 
mások által is elismerhető történetét. 

Kérdezhetik, miért nem ezt tanítják az iskolákban? Ez teljesen 
érthetetlen magyar viselkedésmód. A Magna Hungáriáról alkotott tanítás 
csak abból a meggondolásból lehet érthető, mintha egy láthatatlan 
hatalom érdekében, maga a magyar hatalom változtatta meg valamikor az 
őstörténetét. Úgy tűnik, hogy ez a törekvés szántszándékkal, a magyar 
történelem meghamisításával kívánja megzavarni az összetartozás 
érzését, az ősiségtudatot, hogy ezzel megossza a magyarságot, ami a 
magyar államiság elvesztéséhez is elvezethet. Sajnos ez eddig nagyon 
is jól sikerült, látjuk a Trianoni eseményekben. De a továbbiakban 
maradjunk a címbeli kérdéskörnél. 

Hogyan lehet értelmezni azt a történelmi vélekedést, hogy az ókorban 
egy egész Egyiptomi-birodalmat alkotó (de nem csak azt!), az akkori 
legmagasabb kultúrát megteremtő nép csak úgy nyomtalanul, emberestül 
eltűnik a semmiségben? Hogyan magyarázható az a tény, hogy az 
Egyiptomi-birodalmat már évszázadok óta kutatják régészek más 
tudósokkal együtt, és nem akadnak a nemzetiségének történelmi 
nyomaira? Ez akkora tudománytalanság, hogy a további következtetések 
levonását az olvasóra kell bíznom. 

Néhány magyar származású történelemtudós (nem finnugor történész), és 
lelkes történelemkutató nyomán én is eljutottam, a fentiek szerint, a 
magyar őstörténeti kutatásaimban időben visszafelé egészen Egyiptomig. 
És itt az olvasóval el kell fogadtatnom más kutatók eredményeit, hogy 
az Egyiptomi-birodalom ókori népessége hunmagyar nemzetiségű és 
ómagyar nyelvű embereket jelent! Az ókori történelem nagy része az 
egynyelvű (magyar) népek történetéről szól, lásd a Biblia bábeli 
nyelvzavar tételét. Ezt a gondolatot a mai Hungária névnevünk 
egyezőségével bizonyítom. Az angolok, a németek és a szlávok ősei, a 
magyarokról alkotott népnevükben ezt mindig is tudták. Érdekes módon 
pont azok felejtették el, akik belőlük származtak. 

A magyarság származásának bizonyítását a nemzeti ereklyéink eredetével 
szeretném a cikk további részében elvégezni. Kapcsolódni szeretnék a 
Magyar Köztársaság Alkotmányának szövegezésében a 76. paragrafus (1), 
(2) pontjaihoz, melyek a nemzeti zászló és a címer megfogalmazásáról 
szólnak, mert ezek eredete a legkevésbé tisztázott történelmi kérdései 
a magyarságnak. Szerintem az alkotmánynak kellene rendelkeznie a 
Szent-Korona és a koronázási jelvények szerepéről is a magyar 
közéletben. Ezért javasolnám kiegészíteni hatályos alkotmányunkat a 
76. § (3) pontjaként a koronázási jelvényeink megnevezésével. Ebben a 
tanulmányomban már a fenti kiegészítés szerint tárgyalom a nemzeti 
ereklyéink témaköreit. Próbáltam a kialakulásukról tájékozódni 
szakkönyvekben, de nem jutottam közelebb a témához. Egyetlen magyar 
szerző sincs abban a helyzetben, hogy ismerné a magyar ereklyék biztos 
eredetét. Nem volt más lehetőségem, saját kutatásokat kellett végeznem 
e kérdéskörben. 

Hogyan következhetett el az a társadalmi sötétség a magyar népre, hogy 
egyszerűen senki sem tudja a magyar állami jelképek eredetének hiteles 
történetét? Minden népre jellemző kell legyen, hogy a kialakulásuk 
után az állami jelképeik szerves fejlődésen mennek keresztül. Minden 
nép fennmaradása a saját ősiségén keresztül megvalósuló folyamat. Az a 
nép, amelyik elveszti az összetartozás szimbólumait, a végítéletre, 
vagyis a megsemmisülésre van kárhoztatva. Ehhez két út vezet. Vagy 
nincs ősisége egy népnek, vagy szándékosan elveszik a megsemmisítésre 
ítéltetett nép ősiségét. Ezzel összezavarva az együvé tartozás 
érzéseit, és így idegen hatalmak kiszolgálóivá válva, lassan 
beolvadnak azok nemzetiségébe. 

Eredetileg nem volt szándékomban más szerzőktől idézni a címertannal 
kapcsolatos műveikből, de egy esetben kivételt kell tennem. Egyszerűen 
nem tudom felfogni, hogyan lehet olyan elképesztően lenéző módon ehhez 
a szent kérdéskörhöz nyúlni, mint ahogy Bertényi Iván a Mecénás 
Könyvkiadónál 1993-ban kiadott, Új magyar címertan könyvében a 70. 
oldalon teszi: „Elképzelhető, hogy egyszerűsítve - az akinek nincs 
címere, oroszlánt visel - elv hatására rajzolt fantáziacímerről van 
szó". A kérdéses esetben II. András (1205-1235) királyunk hét 
oroszlánt ábrázoló királycímeréről ír a szerző. Én csak annyi 
kommentárt fűzök a megdöbbenésemhez, hogy a téma iránti magasztosság, 
képes lett volna a teljeskörű tudatlanságot is ellensúlyozni. II. 
András királyunk és környezete, még a legpontosabb ismertekkel 
rendelkezett a magyar nép eredetét illetően. Ők még tudták, hogy a 
magyarság származása abból a kultúrkörnyezetből ered, ahol az 
oroszlánok őshonosan élnek, és ahol a hetes szent számmisztika szerint 
szerveződött a nép állama és vallása. 

Nagyon érdekes lenne elemezni egy történésznek, hogy miként fogadta el 
az országgyűlés a mai állami jelképek használatát, ha senki sem ismeri 
a pontos eredetét? Vagy ez a mai államvezetést, a többpártrendszert 
már nem is érdekli? Itt egy nagyon sarkalatos nemzeti kérdésről lenne 
szó, de ennek feltárása egy másik írás feladata lehet. De az is 
megkérdezhető, vajon akik elfogadásra javasolták a mai jelképeinket, 
azok tudták-e az eredeteiket? A több tízezer diplomás magyar történész 
miért nem ismeri a magyar szimbólumok igazi eredetét? Szintén rejtély! 
Hogy miért sikerült nekem rábukkanni remélhetőleg a valóságra, nem 
másnak, csak annak köszönhető, hogy valószínűleg én ástam a 
legmélyebbre a magyar történelem régmúltjában. 

A mai meghatározó történészeink közül néhányan odáig merészkedtek, 
hogy megkérdőjelezik a ránk maradt magyar ősgesztáink hitelességét. 
Pedig ezekben a leírásokban a színtiszta igazság került leírásra. 
Semmi mást nem kellett volna tenni egy nemzeti elkötelezett tudósnak, 
csak a fellelhető ősgesztáink összedolgozását elvégezni egy új magyar 
őstörténetben. Ugyanis a teljes igazság nem egyenként, hanem az összes 
ősgesztában van leírva, néhány ellentmondás feloldásával. Egy irodalmi 
leírás sohasem tartalmazhatja a teljes igazságot, erre a szubjektív 
elemek sem adnak lehetőséget. Csak említem, hogy talán a Kézai krónika 
megy legmesszebbre vissza a magyar őstörténetben, az Evilát földjéig 
(Vörös-tenger észak-keleti szarva). De a leírásokban említést tesznek 
a forró égövi emlékekről, mint Dankáliáról, Etiópiáról, Núbiáról, 
Egyiptomról is. Miért nem tud a magyar közvélemény ezekről a 
dolgokról? Pedig én is ezekből a gondolatokból indultam ki kutatásaim 
során. 

A történeti leírások törvényszerűségei alapján fel kellett tételeznem, 
hogy a magyarság állami szimbólumai nem az utóbbi ezer év terméke, de 
még csak nem is honfoglalás korabeli. Hogyan tételezheti fel a 
finnugor történészet, hogy csak úgy összeáll hét törzs, és elfoglalnak 
egy nagy országot, a Kárpát-medencét területileg és a lakossággal 
együtt? De ha még el is foglalhatják, hogyan tarthatják meg államilag 
egységesen hosszú időszakra? Egy ilyen feladatot csak már előzőleg 
hosszú évezredekig egységesült, egygondolkodású néppel lehet 
elvégezni. Minden logikai jel szerint, a magyarság már a honfoglalás 
előtt évezredekig együtt élő, egységesült társadalmat feltételez, a 
sikeres új államisága megalkotásához. 

De hol lehet azaz őshaza, amelyikben a fejlett társadalmi tudatunk 
kialakult? A finnugor történészek semmivel sem bizonyítható Magna 
Hungária őshazaképe, a fentiek szerint elvetendő álláspont. Ezzel 
kapcsolatban pont arról írnak, hogy pogány és barbár nép voltunk. 
Persze lehettek az Ural környékére vándorolt peremlakó (permi) magyar 
ajkú néprészek arrafelé, de nekünk a nép törzsét, vagyis a nép 
központi magját kell megtalálnunk. A fenti tizenkét pont szerinti 
magyar tartózkodási helyek ismertetésétől ebben a tanulmányban 
eltekintek. A magyar nép szerves fejlődésében csak a tizenkettedik, 
tehát az ókori egyiptomi jelenlétünkkel foglalkoznom, a nemzeti 
jelképeink kialakulásának ismertetésében. 

A megnevezett alkotmánytervezethez igazodva, a nemzeti szimbólumaink 
közül a kérdéses eredetűeket - a reális hipotézisem szerint - az 
alábbi csoportosításban tárgyalom: 

1. 76.§ (1) pontja: Magyarország zászlaja. 

2. 76.§ (2) pontja: Magyarország címere, a Szent Koronával. 

3. 76.§ (3) pontja: Koronázási jelvények. 

1. Magyarország zászlaja. 

Nemzeti jelképeink eredetének megértéséhez csak a háromszínű 
piros-fehér-zöld trikolór kialakulásának a történelmi folyamatán 
keresztül vezet az út. A magyarság történelmi kialakulásának a 
fentiekben vázlatpontszerűen leírt útjából, most az emberileg 
belátható út végéről induljunk visszafelé a mába. Kezdjük a nemzeti 
színeink eredetének kialakulásával munkánkat. Feltételezem, hogy önök 
méltányolták azt a kérésemet, hogy fogadják el az ókori Egyiptom 
nyelvének az ómagyart, minden további bizonyítás nélkül. Vannak 
kutatók, akik ezt a munkát már eklatánsan elvégezték Ezért a 
továbbiakban csak az egyiptomi államalakulat kialakulásával, kell 
foglalkoznom. Az özönvíz Biblia általi megemlékezését is követően a 
Nílus folyam északi részére, a Vörös-tenger Puntia területéről, a 
később hunoknak nevezett népesség vándorolt. Megalakult az 
alsó-egyiptomi Bothon és Esthon Nílus menti ország a hunok népéből. 
Nemzeti kialakulásuk kezdete mintegy nyolcezer évvel ezelőttre tehető. 
A honi-hunok fővárosa Menfer (Menfisz), nemzeti színük a vörös. A 
nemzeti színüknek kettős eredete van. Első megközelítésben a Puntia 
körüli vörös sivatagról eredezik. De szerintem a második megközelítés 
is fontos, ugyanis a vörös a harcos, a nép magját körülvevő védő 
nemzetrészek szimbólumát is jelenti. 

A Nílus Asszuán (Asszonyhon) környékére az elsivatagosodó Etióp 
magasföld körzetéből a mag népe telepedett meg, és alakította ki a 
felső-egyiptomi Magúr vagy inkább a Hétúr államalakulatot Tebu (Théba) 
fővárossal. Ez az államalakulat képződése is mintegy nyolcezer évvel 
ezelőttre tehető. Ennek az államalakulatnak a nemzeti színe a fehér 
(fehér magyarok). A szín jelkép eredete legvalószínűbb értelme a 
tisztaság, mármint a nemzettség magtörzse, központi eleme értelemben. 
A mag népére jellemző volt az anyaság tisztelete, egy területét 
nevezték Asszonyhonnak (Asszuán) is. Az egyiptomi vallásban a nőiség 
színe az ezüst (fehér) volt, és a hold szimbólumával jelezték. Ebből a 
vallási körből ered a Nagy Boldogasszony kifejezésünk. Vajon 
véletlen-e, hogy Szent István királyunk a magyarok boldogasszonyának, 
Szent (Szűz) Máriának [Ős-Ma (anya)] ajánlotta fel a megüresedett 
magyar trónt? A termékenységi vallások eredete is ide kapcsolódó 
fogalmak. 

A hunmagyarság két legjelentősebb törzsének kialakulásáról a 
legrövidebben írtam. Már itt kell megemlítenem, hogy a Nílus délebbi, 
Núbia és Etiópia tájékán egy újabb törzs, mégpedig a fekete-magyarok, 
eredeti nevükön a Kus nép szerveződött államalakulatba. Az ő 
népnevükben a kusok mellett, a fekete és mezős névalakok is 
előfordulnak. A mezősből akár következtethetünk a nemzeti színükre, 
ami a zöld is lehetett. Azt hogy milyen nyelven beszéltek, az írásos 
és uralkodói névképzésben a magyar jelleg dominál. 

Egyiptom ókori történelméből tudjuk, hogy a Nílus mentén kialakuló 
államalakulatok - a rend tekintetében - sokszor egymás ellen is 
felléptek. Elsőként a hunok, majd válaszként a magyarok hajtottak 
végre egymás elleni háborúkat. Az időszámítás előtt                         3400-3200             körül 
lezajlott utolsó ilyen akciót követően, a Dél-Egyiptomi király Ménes 
(Mén-ős) legyőzte az Észak-Egyiptomi Osiris (Hun-ősúr) királyát. A 
trónviszályt - a Tudó nevű főpap közvetítésével - egy 
nemzetegységesülés követte. A politikai magállapodás szerint létrejött 
a kettős királyság intézménye. Vagyis a mindenkori fáraó mindkét 
országrész ura lett, és a közös állami jelképeket is egységesen 
kezelték. Tehát létrejött a piros-fehér egyiptomi nemzeti 
színkombináció. Ez a színkombináció még ma is, a két felső színt 
alkotja Egyiptom lobogójában. 

Többszöri súrlódások következtében i. e. 1990 tájékán a 12. dinasztia 
fáraói meghódítják a Kusföldet is. Ezt úgy kell érteni, hogy egy újabb 
államszövetségben a Kusföldet harmadikként, a kettős Egyiptom 
államalakulatába tagosítják. Ezzel kialakult az egységes, szinte az 
egész Nílus menti területeknek egy nemzetként történő működtetése, 
vagyis az első teljeskörű Magyar-Egyesült-Államok szervezete. Volt 
időszak, amikor a fekete kusok adták Egyiptom fáraóit. 

Kérdezheti az olvasó, mi köze van ezeknek az eseményeknek a magyar 
nemzeti trikolórhoz? Szerintem nagyon is sok. Megértéséhez a 
történelemben ugorjunk most mintegy 4 ezer évet. Máris a magyar 
honfoglalás 895. évének eseményeinél vagyunk. Milyen színű zászlók 
alatt vonultak be Árpád hadai az országba? Egyes leírások szerint a 
vörös szín alatt, más leírások szerint pedig az Árpád-sávos 
piros-fehér csíkozottságú zászlók alatt. Mindkét színjelkép, mint már 
tudjuk Egyiptomi eredetre mutat. A vörös harcos népességet, a hun 
népelemet, a vörös szín jelképezi. A piros-fehér sávozottság az 
egységesült hunmagyarokat jelképezi. De vajon ezt bizonyítani is 
lehet? 

Az Árpád honfoglalás kori eseményeknél ne felejtsük el azt a tényt, 
hogy erre az időszakra Egyiptomból a magyar ajkú népelem már ezer éve 
kiszorult. A helyünket perzsák, görögök, rómaiak, arabok és végül a 
törökök foglalták el. A magyar elem csak nyomokban, a kopt kultúrában 
fedezhető még fel. Az Egyiptomi őshazából kiszorult magyar árja 
(kiáradó) népesség Kis-Ázsián és a Kaukázuson keresztül mintegy ezer 
év alatt jutott el sorban utolsó állomásához, a Kárpát-medencei 
végleges államalapításához. A téma szerint ezzel a kérdéskörrel is 
csak a nemzeti színek mértékéig foglalkozom. Még annyit írok róla, 
hogy a honfoglalás kori Kárpát-medence őslakosságát úgy kell 
elképzelni, mint az Egyiptomból és a Kaukázus környékéről már 
előzőleg, évezredek alatt kiáradó népelemek királyságainak országát. 
Sok kiskirály, széteső hatalmi szerepkörrel. 

Nemzeti színeink eredetének megértéséhez, Álmos és Árpád vezérek 
dinasztiája történelmi titkainak leírásával juthatunk a legközelebb. 
Az Árpád családi névtörténetéről röviden: 

1. Ügek (Ügyek) fejedelem - nagyapja Árpádnak - dunai magyar honból 
származó királyfi. 

2. Emese - nagyanyja, Ügek felesége - Kaukázus menti Hun királylány. 

3. Álmos - Árpád apja - nevének ómagyar jelentése: Élő-Más, vagyis a 
Rá napisten élő mása (élő isten), helyettes hun király, egyiptomi 
eredetű szakrális uralkodói (fáraó) név származék, és nem az álom 
fogalom változata. Királyi feladata a kárpát-medencei honegyesítési 
folyamat politikai végrehajtása. 

4. Árpád - Álmos fia - sötétes arcú katonai vezér. A nevének ómagyar 
jelentése: Ár = úr + (a)pa + d = dóm, szent hely. Értelme: Úr- apád, 
vagyis a Föld-szent-ura (Ptah), szintén szakrális egyiptomi eredetű 
uralkodói név, és nem árpácska képzésű fogalom. Hacsak annyiban nem, 
hogy az árpa növény is az Árpád őskirályról kapta a nevét. A 
Nílus-delta első hun uralkodójának neve tehát Árpád volt, mintegy 5-8 
ezer évvel ezelőtt. A hun nép az ősapjának istenségét tisztelte benne. 
A honfoglaló Árpád vezérnek királyfiként feladata volt a 
kárpát-medencei honegyesítés katonai feladatainak a végrehajtása. 

A rövid ismertetésből világosan kitűnik, hogy a magyar honfoglalási 
folyamat, nem egy pillanatnyi katonai vereséghez kapcsolódó, 
pánikszerű menekülési stratégia eredménye. A honegyesítés 
levezetéséhez dinasztiák közötti évtizedek alatt lejátszódó politikai 
folyamatok adták a motivációt. És az sem kizárható tény, hogy magát az 
eseményt a kárpát-medencei uralkodó körök kezdeményezéseként 
értékeljük. Az egyre erősödő nemzetközi nyomás (német-római) 
elhárítása érdekében nősült be Ügek a hun királyi családba, hogy egy 
kedvező katonai helyzetben végrehajtásra kerülhessen a nevezetes 
történelmi esemény. És a kedvező politikai helyzet 895-ben létrejött, 
megvalósult az egységes kárpát-medencei magyar állam. 

De még adós vagyok a nemzeti zászlónk történetéből az eredet pontos 
meghatározásával. A figyelmes olvasó már a felvezetésből megérthette, 
hogy a magyar államiság eredete sokkal, de sokkal régebbi ezer évnél. 
Vajon miért kapott egyiptomi szakrális királyi elnevezéseket az Árpád 
dinasztiája? Egy ilyen mozzanat soha sem lehet véletlen. Árpád és 
családtagjai azért kaptak Egyiptomi királyi elnevezéseket, mert az 
ősiségüket, szakrális eredetüket ők egészen a hunok ősapjáig, a 
hunföld ősuráig, több mint ötezer évre vezették vissza. Egy ilyen 
névválasztás sohasem épülhet hazugságra. Legfeljebb egy kicsit 
színesebbé tehető a valóságban, de hogy holtbiztosan valóságos alapja 
van a folyamatnak, az megkérdőjelezhetetlen. Ebből a történelmi 
megfontolásból már nem nehéz meghatározni, a magyar nemzeti lobogó 
színkialakulását. 

A nemzeti trikolórban a felső szín a vörös, másképpen a piros szín. A 
hun népelem nemzeti eleme is a piros (vörös). A honfoglaló Árpád azért 
választhatta zászlajának a vörös színt, mert ő önmagát hun 
származásúnak tartotta. De azért használhatta a piros-fehér ún. 
Árpádsávos lobogót is, mert az ötezer éves újbóli testvéresülés 
következtében a nép a hunmagyar népnevet vette fel, vagyis a piros és 
fehér színek együtt jelentik a hunmagyar népet. Tehát, a nemzeti 
zászlónk két színének az eredete teljesen bizonyíthatóan, az ókori 
Egyiptomi-birodalom színei. Jelképezi a két néptörzs újra 
egységesülését. Meg kell jegyeznem, hogy a Kárpát-medencei magyarság 
is mindkét népelemet megszemélyesíti. Hogy mégis a magyar népnév lett 
a saját elnevezésünkben a domináns, ez az akkori politikai és katonai 
erőviszonyok szerint alakult. Lehet, hogy a honfoglalást megelőző 
rejtélyes, alig ismert Kievi-csata döntötte el a kérdést, de ez a 
megkezdett folyamatot nem hátráltatta. 

A harmadik szín, a zöld eredete kissé homályosabb. A magyar 
szóláshagyományból közismert az a mondat, hogy „piros fehér zöld, ez a 
magyar föld". A föld a meleg égövi Afrikában, mindig zöld színű a 
rajta levő növényektől. Kivéve a sivatagi tájakat. Tehát az ősi magyar 
földre már a rímelés miatt is illik a zöld szín. De én még két másik 
alternatívát is elképzelhetőnek tartok. A Kusföld lakóit a főleg 
legeltető gazdálkodásuk miatt, mezősnek is hívták. Kusföld 
beillesztése a birodalomba előidézhette a harmadik néptörzs nemzeti 
ereklyéinek a használatát is. A Kus szobrok kígyóval és a napkarika 
ábrázolása mellett, felvethette a zöld mező szimbólumának a felvételét 
is. De erre nincsenek bizonyítékaim. A másik alternatíva szerint az 
Egyiptomiak a Vörös-tengert is a nagy zöldnek hívták. Ennek 
bizonyítására tudományos adatok is léteznek. Tehát jelképezheti a zöld 
szín a származási területünket szimbolizáló, egykor nagy zöldnek 
nevezett mai Vörös-tenger környékét. 

Az ókorból elsősorban a csatajelenetek zászlói maradtak fent az 
utókorra. Ezek többnyire a népelemek felségjeleit takarják. De a 
nemzeti színek mást is mutathatnának úgy, mint a magyaroknál, az egész 
nemzet színjelképeként a piros-fehér-zöldet. Magyarországon a Képes 
Krónika ábrázolásában már a 11. és a 12. században biztosan megjelenik 
a zöld szín, elsőre a hármashalom zöld színezésében. Az akkori krónika 
készítő biztosan nem az ujjából szopta a színezés mikéntjét, ezért 
megállapítható, hogy a zöld szín is a szakrális régmúltba vezet el 
minket. 

Nem tudom megállni, hogy ne írjak a csodálatom legfelsőbb fokán a 
magyarság géniuszáról, a csodálatos elsődleges ókori világkultúrát 
megalkotó népről még egy gondolatsort a nemzeti zászlónk kapcsán. Már 
tettem említést arról, hogy a nép központi ún. mag-törzsében, a fehér 
magyarok vallásában a legcsodálatosabb emberi megnyilvánulásként, a 
legnagyobb tiszteletben az anyaságot éltették. Ennek kifejezési 
jelképe a fehér szín, mint a tisztaság csodálatának a 
visszatükröződése. Ha úgy tetszik a figyelmükbe ajánlom, hogy a népünk 
anyasági tisztelete a nemzeti trikolórba szakrálisan is bele van 
kódolva. Mit gondolnak, miért a fehér szín a nemzeti zászlónk középső 
sávja? Az ősiségből érthető meg, hogy a nép fennmaradását a legnagyobb 
mértékben az anyaság védelme biztosítja. A középső fehér sáv szinte 
körkörösen védve került elhelyezésre a nemzeti trikolórban. Felülről a 
harcos piros törzsek, alulról pedig támogatja a nép földje a zöld, 
vagyis a jól megválasztott élőhely, mint a hon ami országot is jelent. 
Talán az egész világon sincs még egy nép, amelyik az országzászlajába 
is belekódolta a tudását, ami egyenesen a természet törvényeit 
személyesíti meg. Kérem, gondolják végig! 

A nemzeti zászlónk eredetének leírását ezzel befejezettnek tekintem. 
Egyben kijelentem, hogy a Magyar Nemzeti Zászló keletkezésének eredete 
mintegy ötezer évre visszavezethető, az Egyiptomi-birodalom 
kialakulásának az idejére. Ha valaki a fejtegetéseim nyomán még mindig 
kételkedik az általam leírtakban, azt ajánlom, hogy nézze át a 
világunk jelenlegi országzászlóinak színösszeállítását. A nemzetek 
zászlóinak színképe szinte pontosan lefedi az ókorból az országokat 
megalkotó nemzetségeket. Ha a mediterrán és európai területeket 
nézzük, behatárolható, ahol magyar származású néprészek tartósan 
megfordultak. A piros, a fehér, a piros-fehér, és a piros-fehér-zöld 
összetevőjű Földközi-tenger környéki országzászlókat megjelenítő népek 
között lehet keresni a magyar nép leszakadt rokonnépeit. Ha ezt így 
figyelembe vennénk, nagyon sok rokonnépre találhatnánk rá ebben a 
természeti tájegységben. 

2. Magyarország címere. 

Nagyon nehezen tudom megemészteni azt a tényt, hogy a hazában nincs 
egyetlen történészünk sem, akinek az utóbbi legintenzívebb 300 éves 
történelemhamisítási gyakorlat következtében, a nemzeti (kis) címerünk 
eredetéről érdemleges mondanivalója lenne. Több forrásomat nem 
történész írta. A nem tudás eredménye lehet, hogy nem a leírók hibája, 
mert a történészi források cenzúrázott jellegűek. Az eredetekről 
átadott tudásanyagból megállapítható, hogy a megszólaltatott tudósok 
Szent István koráig képesek visszamerülni a múltba, de minden 
határozottság nélkül. A következtetésem egyértelmű. Tehát, egyetlen 
magyar történésznek sincs semmiféle eredeti forrása, a nemzeti 
jelképeink valódi eredetéről. Ezen okból nem vállalják a további 
kockázatot. Ez pedig nagyon nagy baj. Akkor a mai történészeink most 
miként szolgálják a magyar nemzet megmaradását? Erre a kérdésre a 
válaszom: sehogy! Így nem lehet a magyar nemzetet a jövőnek 
megtartani. A harmadik évezred elején a biztos ősiséggel nem 
rendelkező népekre a teljes feloldódás vár a nagy nemzetközi 
(globalista) közösségekben. Ha nincs biztos ősiség, elveszik az állam 
is. De ez már nem az én bajom lesz. 

Érdekes módon, konkrét bizonyítékok nélkül mégis megfejthető az 
ősiségünk eredete. És kijelenthetem - egy közel emberöltőnyi 
történelmi magánkutatásaimnak köszönhetően - a kevés tudományos adat 
ellenére mégis megfejtettem az elsődleges ókori Indomediterrán 
világkultúra rejtvénykulcsát. Természetesen, más kutatók eredményein 
keresztül. Ez a rejtvénykulcs csak akkor nyithatja ki az ősiségünk 
titkos ajtaját, ha maga a nép is akarja. Sajnos meg kell értenem, hogy 
az Európai Unió aljáig leszegényített magyar közvéleménynek ezer más 
baja van, mint a magyarság valódi származásával foglalkozni. Pedig 
mindenkinek tudnia kellene, hogy a nemzet felzárkózásának Európához 
elsősorban az ősi történelmünk ismeretén keresztül vezet az út. Ennek 
érdekében kínálom fel a nemzet számára az összetartozásunk ereklyéinek 
származástanában a valódi tudományos igényű feldolgozás folytatását. 

A Magyar Köztársaság 1989-ben az ún. régi „kis magyar címert" 
választotta nemzeti címerének. A négy alkotórészének a címertana 
tisztán, vonzóan egyszerű. A címer alakjára jellemző a hegyes talpú 
hasított pajzs. Első mezeje vörössel és ezüsttel hétszer vágott. 
Második mezeje vörös alapon a zöld hármashalmot, és rajta az 
aranykoronás foglalatban álló kettős keresztet tartalmazza. A pajzson 
a magyar szent korona nyugszik. Nézzük sorban a négy motívum 
kérdéskörét. 

2/a. A pajzs első mezeje. 

A kiscímer első szimbolikája megjelenik a középkori közepes és nagy 
államcímerünkben is. Mindháromban megtalálható a pirossal és ezüsttel 
hétszer vágott négy ezüst (fehér) sáv. Elsőként tehát az Árpádsávok 
kérdéskörét kell megértenünk. A rendelkezésemre álló források leírják, 
hogy a négy sáv nem a négy folyónk, a Duna, a Tisza, a Dráva, és a 
Száva motívumát hordozza magában, hozzátéve, hogy a vágások az Árpádok 
családi színeit, családi jeleit szimbolizálják. Ez azért is igaz 
lehet, mert ők nem a Kárpát-medence szülöttei, és a bevonulásuk előtt 
már használták e jeleket. Már csak az a kérdés, akkor milyek korból 
eredeznek? A magyar nemzeti trikolórnál ismertetett szakrális 
leírásból már tudnunk kell, hogy az Árpád családi hagyománya az 
Egyiptomi-birodalom Hun törzsének ősapjáig - mely az első Árpád 
államalapítót isteníti meg - vezetik vissza a származásukat, több mint 
ötezer évvel ezelőttre. Az egyiptomi ősi napvallásban (tűzimádás), a 
természeti tanításaikban a négy alapelem jelzésére ősidők óta 
használták az oroszlán oldalára felrajzolt négy sáv jelképét, sokszor 
a vállán egy csillaggal. Hogy miért az oroszlánok oldalára rajzolták? 
Ebben a tanulmányban csak annyiban kívánom részletezni, hogy szakrális 
összefüggés van az oroszlán ókori neve a magura, és a magyar név 
eredete között. A nevek etimológiája teljesen azonos. 

Minden részlet nélkül ezen a példán szeretném szemléltetni a 
történelmi magánkutatásaim közben elért eredményeimet. A kezembe 
került történelmi kiadványokból kigyűjtöttem minden olyan ókori nevet 
és szavakat, amelyek magyar jelentésű fogalmakat takartak. Megalkottam 
egy több mint ötszáz szavas ókori magyar szótárat. A folyamat közben 
elég nagy gyakorlatra tettem szert régi magyar szavak elolvasására és 
a megértésére. Eszerint a magura szó háromtagú ősi szóösszetétel: mag 
= mag népe (magyar) + ur = úr + ra = Rá a napisten megnevezése. Egy 
nagyon gyakori ősi írástechnikáról is kell szólnom. A mássalhangzós 
írásmódokban, mint a rovásírásban is a szavakban, ahol két azonos vagy 
hasonló írásjegyű mássalhangzó került egymás mellé, mint esetünkben az 
ur-ra szótagoknál, a két mássalhangzót egyberótták. Akik kevésbé 
ismerték az írás nyelvét, úgy vették át a szavakat, ahogy írva voltak, 
esetünkben az ura kifejezés szerint. Az eredeti nyelven még az ur-ra 
másként a rá-úr értelmet jelentette. Összeolvasva vegyes hangrendben: 
magura = napisten-mag(yar)-úr(a) kifejezését adja, átvitt értelemben a 
nép királya jelentéssel. Az ősi mag-királyok önmagukat a hímoroszlán 
hatalmához és erejéhez hasonlították. Az „oroszlán az állatok királya" 
mese-mondása, az emberiség őskorában keletkezett, és csodálatos 
tisztasággal maradt fenn a napjainkra. A magyar szóban a mag + y = 
jaó, jó szavunk hasonulása + ar (úr) +ra (napisten) szótagok 
összeolvasva adják a Rá-napisten-jó-népe kifejezést. Az i, és y betűk 
kiejtésében a j mássalhangzónk hangalakja is felismerhető, mint a 
Jón-tenger (Mare-iónium) kiejtésében. A „gy" kettősbetűnk az y lágyító 
hatásával keletkezett. Teljesen egyértelmű a fogalmak keletkezésének 
azonossága. 

Visszatérve témánkhoz, már más kutatók bizonyították, hogy az 
Árpádsávok szimbolikája megegyezik a napvallásban a természet négy 
alapelemének a vallási ábrázolásával. Ez a négy alapelem a víz, a 
levegő, a föld és a tűz. Máig hatóan tökéletesen megfelelnek a földi 
bioszféra életfeltételeinek. Az ábrázolási módjuk megjelenik az 
egyiptomi fáraó jelképeken, de magyar vonatkozásban például az 
esztergomi várkápolna falán is, a kereszténység előtti időből. A 
középkori címeralkotóink bizonyíthatóan ismerték az ősi motívumok 
eredetét, és használták is a címerek kialakításában. 

A mai magyar kiscímerre jellemző, hogy a négy jelképének a címertana 
az eredeti motivációkból, az egyszerűsítés okán, már nem tartalmazza 
az őstörténetünk minden mozzanatát. Az első mezejének hétszer vágott 
vörös és ezüst sávjai, a négy elem és a hetes számmisztikán kívül, már 
mentesek miden más szimbólumtól, az említett hét oroszlántól is. 

Az első részben leírtam az Egyiptomi-birodalom hunmagyar népének az 
egységesülését. A mintegy ötezer éve kialakult egységes nép nemzeti 
színkombinációja a vörös (piros) és a fehér. A fehér színről tudjuk, 
hogy azt ezüstszínnel is jelölték, ami az anyaság tiszteletét 
jelképezte. Másként, a fáraó (napisten mása) uralkodóként az arany 
karika (glória) mellett, a királynő a holdistennő (ezüst) képében 
jelent meg a motívumokban. 

A pontosabb megértés a vágások számában van elrejtve. A hétszeres 
színváltás, az ősi magyar társadalmi szervezet hetes számmisztikájából 
eredezik. Az egyiptomi Hétország, mint a Théba körüli magyar törzs 
állami szervezete, a hetes szám szerint épült fel. Ugye mindenki 
tudja, hogy az időszámításunkban az egy hét, mint a hét napjai, 
szintén ebből a kultúrvilágból került megalkotásra a mai napjainkig 
hatóan. Ez a kisugárzás képződött le a Kis-Ázsia Hettita királysága 
kialakulásában is még az ókorban. De a hétfejű sárkány, a magyar 
népmesék szereplőjének az eredete is, ide vezethető vissza. A hetes 
számmisztika köszön vissza a Biblia teremtés mítoszából is. Szerintem 
minden olvasó tud a honfoglalás mondájában a hét vezér 
vérszerződéséről, mely vallási motívuma szintén a Hétországig, 5-8 
ezer évre mutatja a magyar címer fejlődésének az útját. 

A kiscímer első mezejének hétszer vágott jelképéről összefoglalóan 
elmondhatom, hogy eredete ötezer évnél régebbre vezethető vissza. 
Egészen az őskor végéig, az írásbeliség kezdetéig. Az írásbeliség 
kezdeteit úgy kell értenünk, hogy sokszor az első írás a nemzettségek 
jelrendszereiben, jelképeiben került megalkotásra. A közös jelképek 
megőrzése a fejlődő törzsek legfontosabb életfenntartó folyamataivá 
váltak. A népekké szétváló emberiség, amíg tehette, őrizte, védte 
nemzeti szimbólumait. A magyar népek is ezt a magatartást követték, 
amíg tehették. Ápolták az ősiségüket, ha másként nem a mondáikban. A 
középkori nagycsaládok fennállásáig a nagyszülők mesélték az unokáknak 
szájról szájra. A modern újvilágunkban már a nagycsaládok is 
szétestek, megszűnt a hagyományterjesztés ősalapja. Az iskolákban 
pedig a tanterv szerint csak az tanítható, amit a mindenkori hatalom 
megenged. Talán e néhány ok is közrejátszik az ősi hagyományaink 
homályba sűlyesztésében. 

Meg kell próbálni újra feléleszteni hiteles ősiségünket, hogy a 
nemzetünk is fennmaradhasson. Ennek érdekében a történelemtudomány 
eredményeinek felhasználásával vissza kell mennünk az úton a 
régmúltba, ameddig csak lehet. Úgy, ahogy Árpád honfoglaló vezérünk és 
környezete tette ezeregyszáz éve. Ők elsősorban az Egyiptomi-birodalom 
első uralkodójáig, az Árpád család ősapjáig, és a magyar 
államszervezet hetes számmisztikájának az eredetéig nyúltak vissza, 
mert még hitelesen tudták az ősiségüket. 

Azt nem lehet vitatni, hogy nemzeti címereink az ötezer év alatt 
szerves fejlődésen mentek keresztül. Ennek során a középkorban is több 
címerváltozat alakult ki. De ez nem azt jelenti, hogy a címer 
alapmotívumai is a középkorból eredeznek. A magyar címeralakulatok 
minden esetben a szakrális régmúltból merítettek, de a mindenkori 
királyaink származástudata szerint. A lényeg az, hogy először a mező 
hétszer vágott szimbolikája a Théba fővárosú Hétország magyar, és a 
Menfisz fővárosú Bot és Esthon hun népének az egységesülését képezi 
le, a vallás hetes misztériuma szerint. Másodszor a természeti tudás 
négy alapelemének a vallási tanítását kódolja felénk. Az összefoglalás 
érdekében ismétlem: a Hungária népnevünk eredetét, és a négy őselem 
mondanivalóját tartalmazza a címerünk első mezeje. 

2/b. A zöld hármashalom. 

A magyar kiscímer második motívuma a vörös alapon a zöld hármashalom 
jelképe. Eredetéről a legnagyobb tanácstalanság jellemzi 
történelemtudományunkat. A 18. századi magyar címertan már a 
Tátra,-Fátra,-Mátra szimbólumának tartja. Másik helyen leírják, hogy a 
portugál Macedo (mintha magyar származású névvel állnánk szemben) 
1687-ben ír elsőként róluk, mint a három legnagyobb hegy szimbóluma, 
de nem nevezi meg őket. Azt sem veszi figyelembe a magyar történészet, 
hogy a Képes Krónika a 11. században már le is rajzolja, mégpedig zöld 
színezéssel. Akkor mégis ki ír róla elsőként? 

Ha tovább megyünk vissza a történelmi évezredekben, az Egyiptomi 
hieroglifás írásokban már legalább ötezer éve megjelenik a hármashalom 
hieroglifai jele a ránk maradt szövegekben. Ez a jel nagyon egyszerű, 
egy rövid vízszintes hasáb felső oldalát három hullámjelben rajzolták, 
és minden esetben ország vagy terület leírása kapcsán használták. 
Gondoljunk csak vissza az előző fejezet négy sáv jelképére. Ha a négy 
függőleges vonallal is jelzett négy elem ábrájának tetejét összekötjük 
egy hullámvonallal, azonnal a hármashalom ábráját kapjuk eredményül. 
Talán véletlen motívum összecsengéssel állunk szemben, a négy sáv és a 
hármashalom keletkezésében? Nem, minden esetben a magyar jelképek 
egységes szerves fejlődésének vagyunk tanúi. 

Felmerülő kérdés, miért jelölték az egyiptomi hieroglifaírásokban a 
különböző országnevekben a területet a hármashalommal? Ennek a 
gyakorlata is könnyen érthető. Már az őskorban az embercsoportok a 
saját felségterületeiket jól megismerhető, de fontosabb, hogy jól 
védhető területekben jelöljék meg. E törekvések céljaira a folyókkal 
és hegyekkel (kővel) elhatárolt területek feleltek meg a legjobban. A 
mai kő szavunk eredete az őskorba nyúlik vissza, gondoljunk a határkő 
napjainkig fennmaradt kifejezésre. A kő fogalma a tájszólások szerint 
ka, kó, kő és kű változatokban szerepel. Példaként a magyar Öskü 
(Ős-kő), az izraeli Jerikó (Jó-úri-kő), az egyiptomi Horka (Hor-ka) a 
szent sólyomisten országa és a Marokkó (Maúri-kő) fogalmakat említem. 
A hegyekkel körülzárt élőhelyek szimbólumává váló kő (hegy) hármas 
jelölésében a „három a magyar igazság" motívuma fedezhető fel. Ezen a 
helyen a szentháromság magyar eredetére is utalnom kell. Az őseink a 
vallásukban a hármas motívumként a teremtő,-megtartó,-pusztító 
természeti erőket tisztelték a szentháromságban. De ugyanazt a 
szerencsésnek vélt hármas tagozódást takarja az ókori Nílus menti 
három magyar néptörzs egységesülési folyamata, amely az Egyiptomi 
Birodalom fénykorát jellemezte, az időszámítás előtti második 
évezredben. 

Tehát, a magyar címerben megjelenő hármashalom eredete is az őskorba 
vezet minket. A jelképekben, mint a hieroglifákban az országnevek 
leírásában a magyar szerencseszám motívumaiként a hármashalom 
jelképével fejezték ki az országokat, a nevek megjelölése mellett. Az 
sem véletlen, hogy a hármashalom a magyar címerekben a zöld színnel 
került ábrázolásra már a Képes Krónikában is, legalább három esetben. 
Mit gondolnak, az egyiptomi Gizai-fennsík három nagy piramisa, vajon 
nem az ősi őshaza meghatározó hegyeinek (Etióp magasföld) leképezése, 
és a hármashalom jelképének gyakorlati megvalósítása? Ha jól 
végiggondoljuk, hogy a hármashalom szimbolikája lehet a nemzeti 
címerünk legrégebbi jelképe, amely akár tízezer évekre is 
visszanyúlik, jelölése csak az élettér zöld színe lehet. Ezek a 
motivációk annyira összefüggenek egymással, hogy megkérdőjelezhetetlen 
a fejlődésük logikája. 

2/c. Az aranykoronás foglalatú kettős kereszt. 

A kiscímer harmadik motívuma a zöld hármashalmon álló aranykoronás 
foglalatú kettős kereszt. Szerintem a legkönnyebben a kettős kereszt 
eredete érthető meg a magyar címertanban. A nemzeti színeink 
kialakulásakor írtam a hunmagyar egységesülésről. Időszámításunk előtt 
3200 tájékán a Tudó (Thóth) főpap jelentős közreműködésével létrejött 
a két Nílus menti magyar törzs egységesülése. Tudjuk, hogy az 
uralkodói szimbólumok is egységesültek. Ugyancsak létrejött a két nép 
vallási jelképeinek az összevonása is egy rendszerbe. A magyar népek 
őskori legjelentősebb vallási emblémája a nyakba akasztható körosztó 
kereszt volt. Ilyen keresztek kerültek elő a magyarországi ásatások 
során jelentős számban, és nem csak a honfoglalás kori leletekből. 

A keresztek a leírásokban az egyenlőszárú, de a hosszabb szárú 
kialakításukról is árulkodnak. Értelmük a körosztáson alapul. Csak 
nagyon röviden írom le, hogy a magyar népek hitvilágában a legfőbb 
isten megjelölésére a kör ábrázolását használták. A kör sehol sem 
kezdődik, és sehol sem végződik eszmeisége, az isten örökkévalóságát 
tükrözte. Úgy gondolták, hogy a kör az maga az egy és oszthatatlan 
teremtő ősanya, valójában maga a természet. Az egy istent a napban 
vélték megtalálni. A magyar népek egyetlen istene a Ré (rá), a 
napisten volt. Neve valószínűleg a „rásüt" összefüggésben is 
fennmaradt. Minden más, az isten ábrázolására alkalmas jelenséget az 
isten másának tartották. Ezek szerint az egértől az oroszlánig, a 
fáraókon keresztül a papokig a megnevezésekben az isten mását 
tekintették bennük. Például a Ramás (Rá napisten földi mása), Ramses 
(Rá-más-ős) fáraónevek a fentiek szerint képződtek. Úgy imádták őket, 
mint az ÚR KHEPE (az úr képe) az egyiptomi napvallásban „oh, te 
egyetlen, oh te tökéletes". 

A kört, mint a természet egészét, végtelennek (oszthatatlannak) 
tartották, de a részeit megnevezhették. A napvallás papjainak a 
legfőbb tanítása, a természet négy alapelemének a megismertetését 
jelentette. A négy ezüstsáv eredeténél már írtam a jelenségről. A kör 
kétszeri átlós osztásával elért szimbolika, a kereszt lett a magyarság 
napvalláshoz tartozásának a jelképe, mely egyik formájában nyakba 
akasztva ékszerként hordták. 

A hunmagyar egységesülésben a két keresztet viselő nép szimbolikája az 
uralkodói jelvények egybeszerkesztésével, a kettős kereszt 
megalkotásával zárult. A kettős kereszt azt jelentette, hogy a mindkét 
országrészben megkoronázott egyeduralkodó a fáraó, mindkét 
őskeresztény nép ura lehetett. Láthatjuk, mennyire egyszerű, és az 
ókorba visszavezethető eredetű a kettős kereszt szimbolikája. 

Nem mehetünk el a zöld hármashalmon álló kettős kereszt aranykoronás 
foglalatú ábrázolása mellett sem szó nélkül. Az aranykorona, másként 
az úrkarika, az északi hun nép királyainak a koronatípusát jelképezi. 
Az arany nevébe a legjelentősebb hunmagyar vallási felfogás titka van 
belekódolva. Mint már írtam a napvallásban, az egyisten imádása 
jellemezte a legfontosabb magyar vallási felfogást, bármerre 
kényszerültek szétvándorolni az árja néprészeink. Az arany szavában a 
hieroglifa, de a rovásírás szerint is egybe van róva az ar (úr, ember) 
és a ra (Rá, a napisten) fogalma. A rovásírás lényegében a hieroglifa 
írás egyszerűsített változata. A már ismert szabálya szerint, ha két 
szótag azonos mássalhangzója kerül egymás mellé, egybeszerkesztik 
őket. Az arany szavában is egy közös „r" betűvel írták le a fém 
fogalmát. A rovásírás tudói - a mágus papsága - ezt a szabályt jól 
ismerték. Ahhoz, hogy megfejthetőek legyenek az ókori magyar írásos 
emlékek, nekünk is alkalmazni kell. 

Mégis mit jelent az ómagyar nyelv arany szava? Az előző bekezdésből az 
ar-ra kettős szótagja már érthető, vagyis a rá-úr (napisten) 
értelemben. Az egyik megoldásban az arany szóban az ny rész jelentését 
már a magura és a magyar szavaknál leírt etimológia szerint érthetjük 
meg. Jelentheti a nemzet vagy inkább a nép szó első betűjét, az y 
pedig a jó magyar néphez tartozás képzése hasonulásában az „ny" 
kettősbetűnk eredetét. Összeolvasva a szavunk mai értelme megegyezik: 
arany = úr-rá-jó-népe jelképével, vagyis a napisten-jó-gyermekei 
jelentésével. Csak megemlítem, hogy az arany latin neve az Aurum 
etimológiailag a magyar fogalomból származik. 

Másik megoldásban szintén egy magyar nyelvi szabállyal állunk szemben. 
A névelőt sokszor egybeírták (rótták) a névszóval, mely a fordítói 
eltérések eredményeként, a jelentésben is új szót alkotott. E 
feldolgozás szerint az arany szó, a + ra + ny fonetikus képet mutatja. 
Mind a három szótag jelentését már ismerjük az előzőekből. Ezek 
szerint is a magyarok által jól ismert szót, az arany fogalmát írják 
le. Ezzel a megoldással a fogalom értelme: arany = a-rá-jó-népe 
jelképe, vagyis a napisten-jó-gyermekei. Mindkét megoldás 
eredményként, ugyan azt a jelentést hordozza magában. Az ókori magyar 
népek az együvé tartozás jelképét az arany fém mágikus tulajdonságaiba 
kódolták. Talán leírhatom, hogy az ókorban az arany még nem 
egyértelműen a gazdagságot szimbolizálta, inkább a napvalláshoz 
tartozás kifejezésére volt használatos rituális jelkép. 

Feltehető kérdés, akkor miért található más népek szimbólumában 
szintén kettős kereszt, ha ez ókori magyar népi ereklye? A kérdésre 
adandó válasz ismét egyszerű. Egyes történészek szerint a kettős 
kereszt magyar ábrázolása bizánci eredetű, és III. Béla király 
(1172-1196) kori magyar átvétel. A valóság ezzel szemben az, hogy pont 
a fordítottja az igaz. A kettős kereszt egyiptomi ómagyar eredetű, és 
bizánci az átvétel. Mint írtam a kettős kereszt eredete i. e. 3200 
éves. A bizánci császárság pedig több mint háromezer évvel későbbi 
államalakulat, vagyis i. u. 395-ben válik önállóvá ez a hatalmi 
szerveződés. Mely területeken alakult meg a Keletrómai Birodalom? 
Elsősorban a Kis-Ázsia és a Fekete-tenger nyugati részén, valamint a 
Balkán-félszigeten. Milyen népek lakták egykoron ezeket a területeket? 
Az Egyiptomból kiáradó, és a hódítók által kiűzött hunmagyar törzsek 
csoportjai. Az ilyen alapú népességre rátelepülő, és velük 
egybeolvadva más nemzetiségekké váló új népek, az után trák, macedón, 
bolgár, görög, szláv stb. nevek alatt adták Bizánc népességét. Ha 
tudományosan megvizsgálhatnánk, hogy milyen nemzetiségeket takarnak a 
felsorolt népnevek, igen nagy meglepetésben lehetne részünk, de erről 
egy másik tanulmányban szeretnék írni. A Macedónok Nagy Sándor 
vezetésével i. e. 365-ben még Egyiptomot is elfoglalták, jól ismerték 
az egyiptomi uralkodói jelképeket. Azzal a tudattal, hogy a 
soknemzetiségű ország népeit csak egységes szimbolikával lehet 
összetartani, választhatták a későbbi császárok az egységesítő kettős 
keresztet uralkodói jelképpé. Ha a kettős keresztet III. Béla hozza be 
az országba, akkor miért ábrázoljuk Szent István királyt is a kettős 
kereszttel és a napkarika glóriával a fején, a budai várnegyedben 
fellelhető lovas szobrán? A szobor készítője tudhatta még, hogy az 
államiságunk megszemélyesítő királya is napkirály származású volt? 
Ebből a jelenségből is megérthető, hogy nemzeti jelképeink eredete 
körül teljes a zűrzavar. 

Vajon azzal lehet-e magyarázni Szlovákia kettős kereszt ábrázolását a 
saját címerükben, hogy Magyarország részeként fejlődtek ki egészen 
1919-ig? A válaszom, nem! Szlovákia címerében az eredet válasza sokkal 
régebbi vonatkozású eseményekhez kapcsolódik. Egészen a honfoglalásnak 
nevezett honegyesítési folyamatokat megelőző történelmi korokhoz. 
Érdekes volna megvizsgálni a Morva fejedelemség valóságos nemzetiségi 
felépítését a 8-10. századokban. Hova lett az évkönyvekben említett 
fekete magyarok népessége erről a területről. Ha valóságos az adat, 
hogy ezeket a területeket csak Szent István korában tagosították be a 
magyar közigazgatásba, és ezután telepítették le a délvidékre a fekete 
magyarokat, felvetődik, akkor milyen államalakulat volt a felvidék? A 
Morva név vajon milyen nemzetiségű népeket takar? Nem-e a Mauri ősi 
magyar nemzetségnevet azonosítja inkább a fogalom? Talán igaz lehet, 
hogy a kitalált Szvatopluk vezér neve helyett, a Zentapolug magyar 
fejedelmi név állhatott az elveszett ősi krónikánkban? A szlovák 
népről tudvalevő, hogy csak az időszámítás utáni második évezredben 
alakult saját nemzetiséggé. A sok kérdőjelre ebben a kiadványban nincs 
módom válaszolni, csak annyit fűzök hozzá, hogy több Észak-Afrikai 
államban, és Dél-Spanyolország területén is Mauri országok léteztek az 
időszámításunk kezdete körüli évszázadokban. 

Még egy nagyon érdekes kettős kereszt előfordulásról teszek említést. 
A normann viking életfa ábrázolásokban a világhegy csúcsán álló kettős 
kereszt, mintha az egyiptomi kettős kereszt duplikációja lenne? De 
erre a kérdésre csak sejtem a választ. A hiteles magyarázatot a kutató 
történészeknek kell megadniuk. 

A magyar címerábrázolás kettős kereszt heraldikájának új megközelítése 
szerint, egyértelműnek tartom az ókori egyiptomi eredet 
valószínűségét. Ha a közvélemény megismerné és elfogadná az általam 
leírt eredetet, felújulhatna szakrálisan az a népi összefogási erő, 
mely képes lenne a kicsinnyé tett népünk megmaradását biztosítani. A 
magyar királyok kettőskereszt használata a horvátországi únióval I. 
László idejében vált jogszerűvé. 

2/d. A Szent Korona. 

A magyar kiscímer negyedik motívuma a Szent Korona, mely a pajzs felső 
szélén nyugszik. Eredetéről már sokan és sokféleképpen írtak. Egyesek 
latin, mások görög, újabb kutatók Kis-Ázsiai elemeket vélnek 
felfedezni a korona megjelenésében. Érdekes módon úgy tűnik, mintha 
mindenkinek kicsit igaza volna, vagyis a sok részigazság együtt adná 
meg a Szent-korona valódi eredetét. 

A korona készítés helyszínéről és az időpontjáról nekem sincsenek 
adataim. De én, az általam felépített ókori elsődleges világkultúra 
történelmi rejtvénykulcsának a megfejtésével eljutottam a magyar népek 
eredetében, a korban visszafelé egészen a piramisépítők népe 
nemzetiségének a kérdésköréig. A rejtvénykulccsal sokszorosan és 
egzakt módon bizonyítani vagyok képes, hogy a hunmagyar népek 
államiságának a kifejlődése teljes bizonyossággal a Nílus völgyében 
ment végbe. E terület eltartóképessége következtéből adódik, hogy a 
népfelesleg a világon közismert magyar fogalom szerint - az árja 
(ária) népek családját, és nem faját alkották meg - kiáradva 
körkörösen haladt a környező területek felé. Az árja (melléknév) szó a 
Nílus vizének a kiáradása fogalmából származik. A víz árja igenévből 
átvitt értelemben a kiáradó néprészek összefoglaló megnevezésére 
került megalkotásra Az új honban az egyiptomi államszervezet szerinti 
új államokat alkottak. Példaként csak a nagyobbakat említem a Sumer, a 
Hettita, a Méd(i)a, a Szkíta, a Parthus és a Kazár(ia) birodalmakat, 
több esetben az ia toldalékkal is jelezték a népi hovatartozásukat. 

De ha pontosabban megvizsgáljuk, hogy milyen népesség alapozta meg a 
görög majd római birodalmakat, mindenhol magyar alapító 
kultúrnépességet találunk. Példaként Görögország területén Théba, 
Megara, Marathon, Athénae egyiptomi néveredetű városokat találunk 
ómagyar lakossággal. Róma városát, magát is az Etrúria (Hét-Ra 
ősök-népe) magyar népessége alapította i. e. 753-ban, és mintegy 244 
évig uralta (509-ig), mikor a latinok átvették a hatalmat. Amikor azt 
állítottam, hogy mindenkinek van igazsága a korona eredetét illetően, 
akkor ezt úgy értettem, hogy a magyar Szent Korona magán viseli az 
egész elsődleges ókori Indomediterrán világkultúrát megalapozó nép 
eszmeiségét. Sokan elfelejtik leírni, hogy a fejlődés logikája 
szerint, kellett lenni egy elsődleges magas szintű kultúrának, ha van 
egy ma is működő másodlagos Indoeurópai kultúrkör. Az teljesen 
egyértelmű, hogy a mai másodlagos világkultúrák csak ez előzőre 
ráépülve fejlődhettek ki, és alakíthatták ki a mai civilizációkat. 

Lehet, hogy sohasem tudjuk meg pontosan, hol és mikor készült a magyar 
korona, de az eszmeiségéről egészen pontos adatokkal szeretném 
kiegészíteni a koronatant. Minden kutatónak feltűnt, hogy a koronánk 
két részből van összeszerkesztve. Az előző bekezdések leírásából már 
minden olvasónak egyértelmű lehet, hogy a koronánk szerkesztése 
pontosan megegyezik az egyiptomi hunmagyar népek egységesülésével. Az 
északi vörös hunkirály koronája a kerek abroncskorona formát, a nap 
körszimbólumát jelképezte.

A következik a .II.-rész.(MÁSIK OLDALON)

Oldal: MAGYAR NÉP EREDETE:SZÉKELY MAGYARUL- .I.-RÉSZ
HUNPRESSZ - © 2008 - 2024 - hunpressz.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat